Bánatos szemekkel nézem a szemeid, Bánatos lelkemet küldöm el neked is, Szomorú ez a nap, szomorú az élet, Fotódat nézem ma, megfakult fényképed.
Ez maradt belőled, meg néhány röpke szó, Amivel dobtad el szívem, a zokogót, Emlékszem nevettél, a szívem fájdalmán, Azóta éneklem a lelkem bánatát.
Elrepült az óta már néhány hosszú év, Szívemnek bánatát pók szőtte már be rég, Alatta izzik még, a keser szívbe tép, Nem múlik sehogy se, és egyre, egyre ég.
Könnyemmel áztatom megfakult fényképed, Már alig látszanak arcodnak szépsége, Szívembe hagytad a lényednek nyomatát, És onnét rágod a szívemnek bús falát.
