Bámulnak ránk majd a fényes csillagok - Debreceni Zoltán
Csabika fiam! Ha majd egyszer én is meghalok. Akkor a lelkemmel én is, hozzád szállhatok. Átölelhet engem az élettelen két karod. Amit a fukar élet tőlünk már régen ellopott.
Bámulhatnak ránk, az égen a fényes csillagok. Mert mi leszünk már akkor, ketten a hallhatatlanok. A szeretetünkön a hosszú idő sem koptatott. Fiam kifogni rajtunk, még a kegyetlen halál sem tudott.
