Az élet olykor kegyetlen ,csúf játékot űz velünk .Megsebez majd reményt és bizakodást nyújt nekünk! Olykor pedig egy szeszélyes nő dühöngve tépi szét a remény, vékony leplét s azután gyengéden nyújtja segítő kezét. Sokan próbálták megfejteni titkát hasztalan ,de az ember mégis él tudatlan boldogan. Hisz nem kell minden titkot megfejteni mert van ami jó úgy ahogy van! Éljünk inkább szerelmesen minden pillanatban.
