| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
Az égben is könnyezem értetek
Majd, ha megérkezik egyszer hozzám a kaszás
és meghalok.
Ne sirassatok
engem
és ne gyászoljatok.
Mert nem megyek messzire tőletek.
Itt leszek hozzátok közel.
Megtalálhattok késő este
a piros alkonyatban.
Mikor már ugatnak a kutyák
a picike falumban.
Vigyázok a falura, hogy ne lopjanak benne.
Maradjon meg a szegény emberek ruhája, élelme.
Vigyázom én a nyárfaerdő csendjét
és a kedvesem kis házát.
Ahol a hold is vigyáz az álmára,
csak halkan jár abba az utcába.
Ha szerettek és néha látni akartok,
ballagjatok ki a rétre
az esti alkonyatba.
Hallgassátok a holdfényben a
tücsök és béka muzsikáját.
Nézzetek a virágos rétre,
majd fel a csillagos égre.
Mosolyogjatok a tücsökre,
a cserebogárra,
mert lehet,
én muzsikálok ott a holdas éjszakában.
Ne lepődjetek meg,
ha néhány esőcsepp hullik le rátok a földre.
Mert csak én sírok értetek fent a magas égben.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2014-01-26)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 391
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
