Debreceni Zoltán író: Árnyéka vagyok a sötét éjszakában is...
A rókás halastó felett, a madár vígan dalol és repül az égen. Sebesen fut az árnyéka a tó vizén, és a zöldellő réten. Fent a napfényben két fehér szárny ég a földön lent szürkés-fekete árnyak.
Vajon merre sétál Kisvejkén a kedvesem... Az a mesebeli angyal. Ki szárnyak nélkül is szívemben fényes napként ragyog. Akinek a sötétben is az árnyéka vagyok.
