Aprócska éjjeli dal Mit manócska hordoz a hátán, Nagy buzgalommal hozza el Mindenki édes álmát.
Odakint sötétség honol A nap is igazak álmát alussza; Csendes eső hullik némán Olykor az ablakom kacéran csapdossa.
Csend van, csak a vekker Kimért ketyegését hallom; Egy pillanatra sem állna meg Ha szánalmas kérésemmel zavarom.
Kicsit elkalandozik most szívemnek vágya Merre találhatnálak Mennyországom Leánya? Hol leshetném arcodat édesen pihenni Hol bújhatnék Temelléd kedvesen szeretni.
Kis manócskám érkezik, tavaszi eső messziről hozta Nyitott ablakomban megpihen, most megáll s neki támaszkodva; Hogy rámtekint, kicsiny ajkáról mosoly kerekedik Szemeivel mutatja, álmod végre beteljesedik.
Útrakél az álmok picinyke manója Elhagyja ablakom s aprócska bocskora; Mintha ketyegő-kopogó hangokkal távozna De lám sötétlő függönnyel visz édes álomba.
Gyönyörű lesz álmom, mert Tevéled leszek Minden pillanatban őrizlek Kedves; Szeretlek őszintén egyetlen Párom Boldog legyen minden s kedves álmod.
