Szürke hófelleg úszik az égen. Nem tud a földre mosolyogni tőle a nap. Csak a fehér hó hullik az árva fejemre. Nem ragyognak rám a fényes napsugarak. A hideg tél uralja a tájat. Fehér zúzmarával díszíti a bokrokat. Hóval fedi be a kopasz fákat. Fehér hóval hinti be a didergő puszta tájat, szürke utcákat. A föld a hó alatt nem hal meg, csak csendesen tavaszig alszik. Álmodik csodás szépeket. Aludjál nyugodtan tavaszig szép természet, álmodjál gyönyörű szépeket. Legyen erőd életre kelteni a mélyen alvó határt. Virággal díszíteni a zöldellő réteket.
