Lassan szépen elmúlt a nyár. A fiatalságommal együtt elszökik tőlem a szerelem. Az öröm is elmegy szépen észrevétlenül szelíden. Csak a keserű bánat marad meg örökre énnekem.
Kisvejkei vén hegyek mind a távolba és az ég felé nézeget. Felette zengő madarak szüntelenül ide-oda szállanak.
Az alföldön a gyönyörű szőke Tisza oly kecsesen kanyarog. Minden vízcsepp benne csak én rám mosolyog.
A sok sziget, a szerelem, még a vándor felhő is az égről, fehér kendővel csak nekem integet.
