Statisztika
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
A vén Margó
A vén Margó Kéj utca kármin rejtekében Ahol piros lámpák gyúlnak Arra jár most balga lelkem Ha kóbor szívek eltipornak. Kéj utcában, kármin házban Lakik a vén utcalány Neve Margó üres szívű Szebb napot élt veterán. Bánatomban megkeresem Asztalához leülök Tiszta szivvel fényt keresve Bor mámorba merülök. Szótlan ajkam kérdést formál De választ nem kapok soha Elkezdem hát bús beszédem Hat a mámorok bora. Megmutatom szerelmemet Fény lelkemet kitárom Mit tudsz Te a szerelemről! S Margó nevet kinevet. Hű szívemet levetkezem Kincseimet mutatom Mit tudsz Te a szerelemről! S Margó nevet kinevet. Szívemre vörös rózsát festek Lánglót, bíbor vöröset Mit tudsz Te a szerelemről! Margó legyint s nevet, egyre nevet. Kitépem a szívemet S elé teszem vadul Nevess Margó, nevess Mert elhullok ártatlanul! Margó többé nem nevetett Súlyos testén bánat ült Félelem könny, selyem bánat Tán jobblétre szenderült Nincs több kacaj sem nevetés Csak holt szerelmes árnyak Elhullunk mi mindannyian Kik arccal szerelembe szállnak!
Kategória: Versek | Hozzáadta:: Béci (2013-09-12)
| Szerző: Dargai Béla E
Megtekintések száma: 404 |
| Helyezés: 3.0 /1
Összes hozzászólás: 2
Hozzászólások megjelenítésének sorrendje:
Alapbeállítás szerint
Új hozzászólások elől
Régi hozzászólások elől
1
A vers tetszett, de az írásjelek hiánya már kevésbé. Tudom a versekben szinte mindent lehet, de úgy gondolom, az írásjeleket nem kellene elhagyni, vagy kifelejteni.