| Statisztika |
Online összesen: 2 Vendégek: 2 Felhasználók: 0 |
|
A szomorú fűzhöz
A szomorú fűzhöz…..
Áll egy szomorú fűz
Messze a sivatag égő homokján;
Délibáb ez?...vagy csak lázas gondolat
Hanyatló életem hűvös alkonyán.
Számvetem sorra dolgaim hiába
Érzésekben vergődve fuldoklik az árva;
Maradtam aggastyán életem végére
Elhagyott mindenki egy boldogabb reménybe.
A szomorú fűz esdeklőn könyörög, messze az égbe
Hallgasd meg Fohászom: most és mindörökre;
Tűrtem magamban ezernyi fájdalmat
Engedj most elmenni fényes büszke Nap!
Szerettelek mióta porodból serkentem
Büszke magoncként karjaidra nőttem;
Bús és ékes ágakat Néked teremtem
Szerető árnyékot adtam kinek éltem.
Kérgesedtem, sorvadoztam forró tüzed által
Szerelemben lengedeztem örök csókok által;
Szerettem szeretni, hisz Tőled kaptam Szívet
Szeszélyes szelektől most pajzs- lombot növesztek.
Védő ágam alatt nőnek új magoncok
Kiszáradt szívemből erőre kapjatok!
Ifjú büszke fűzek, jertek most keblemre
Búcsúzzam Tőletek, s vén kérges törzsemen…..
Lengjetek utólszor s ősz koronámról
Észrevétlen hulljon el utolsó virágom.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Béci (2013-09-10)
| Szerző: Dargai Béla E
|
| Megtekintések száma: 392
| Helyezés: 3.0/1 |
|
|
|
