A szívem szomorú mert rá telepedett a keserű bánat. Erdőkben és réteken az emlékeiddel mindig együtt járok. A madarak úgy ismernek,hogy szép dallal köszöntenek, ha engemet meglátnak. Nélküled rám a nap is csak halványan tündököl. Nem úgy süt rám fényesen, mint ahogy valamikor ragyogott. Mert mikor elmentél tőlem, veled a boldogságom is messzire utazott.
