| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
A sziklaszívű asszony…
A sziklaszívű asszony…
A széles óceánnak szirtköves partján
Bámulom szépséged Rénim Kedvesem;
A sós tenger vize olykor szemeimbe csap
Ha kebleidre hajtom megőszült fejem.
A mélységes vizeknek Úrnőjére vágyom
Tereád Sellőm, én tündéri párom;
Szemeidbe nézni, ajkaidhoz szólni
Ében fürtjeidre igazgyöngyöt szórni.
Háborgó habjaidnak szirtfokáról nézlek
Elfeledve mindent, hogy sziklaszíved végzet,
Végzete a vágyódó éhes lelkemnek
Teérted dobogó szerelmes szívemnek.
Egy sziklaszívű asszonyba szerettem bele
Hangodra vágynék, hogy szólhassak Neked;
Éles sikoltásom elveszlik a mélyben
Téged foglak szeretni örök reményben.
De nem hallom válaszod, hisz sellőként szólsz hozzám
Bezárja a mélység hangocskádat rózsám;
Bánkódsz, mert nem értjük egymásnak szavait
De érzed a lelkemnek hű áramlatait.
Oh drága Rénim, Te sziklaszívű asszony!
Bár lehetnél enyém, egy édes menyasszony;
Menyasszonya volnál poéta lelkemnek
Egyetlen Kedvese haldokló szívemnek.
s.k. 2012
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Béci (2013-10-23)
| Szerző: A sziklaszívű asszony… E
|
| Megtekintések száma: 332
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
