A sínek között aprócska vágyam keresem Édes vágyam kényes vágyam, mellyel utamat nem lelem Hozzád…
Acélos síneknek napfényes üstökén Keresem vágyamat, mi porrá lett szegény Szomorú dologra szánta el magát Hogy vonatkerék szegje el aprócska nyakát
Gondolatban most is Réni szívét kéri Egyetlen szerelmét ki a reménysugárt méri Édes Remény kényes Remény, be hamar hogy összetörtél Édes Élet kényes Élet, kikacaglak: Véget értél!
Távolban már hallom a zakatoló Halált Szikrázó vad kerekeknek puffogó vas szavát Közelit a vas-masina –de jó- jöjj holt városom Adj szívemre búcsúcsókot Rénim, ős-mámorom!
