Hosszú téli éjjeleken fájó láztól kipirult arcú beteg. A szomorú téli éjjeleken, csak a szép emlékeket kergetem. Fájón érzem,hogy a percek nehezen telnek, kínaimra sötéttel a nehezen múló percek sóhajtva felelnek. Hiába várom a jót és szépet. Az ablakon csak a sápadt hold fényével simogat.
Ha majd napfényes lesz egyszer a szomorú világom. Hűséges örök vendég lesz nálam, a boldogság és öröm. Akkor rácsókolom arcodra, szívem összes melegét. A nagy cseppekben hulló könnyes szemmel, sírva mondom neked és Istennek, mindent szívből köszönök.
