Haza felé tart Gémesről a csorda 1966 nyarán, konyári sóstó tanyára. A csordás és kutyája szaporán lépkednek, a porködben utána.
A nap csendesen leballagott a rónaság szélére. Karcsú felesége várja, a barna pásztort estebédre.
Messzebb a tanyától a szikes poros úton, egy szekér csikordul. Aki a csarnokba vitte a tejet, de már onnét vissza fordult.
A távoli faluban a templom harangja kondul, jelzi a tanyának megjött az este. Szép asszony az ágyat fekvésre vesd be.
A szobában mélyen bólint a csend, kialszik a petróleum lámpa. A tanya őrzését a gazda rábízza, az éber komondor kutyára.
A tópartján felhangzik a tücsök hangos zenéje, és a békák brekegése. Az est sötétje lassan szétterül a tájon. Majd elhatalmaskodik mindenki szemén az álom.
