Debreceni Zoltán író: A Kisvejkei táj örömmel fogadja íróját...
Nem olyan rég, egy napsütéses napon. Sétáltam Kisvejkén, a hegyek között az úton. A barackfák boldogan nevettek rám sorban. Élveztem a sok kismadár dalát, és a csendes napsütötte tájat. Ahol néha néha a gyenge szél, megrázta az engem néző fákat. A zöld színű füvek is, víg táncot jártak, a tücskök szúnyogok szépen muzsikáltak. Fehér kóbor fátyol felhők díszítették a kék eget. Így kedveskedtek nekem, ők is egy keveset.
