Még mindig keserű a szívem, mikor eszembe jut az a tavaszi derűs nap. Mikor szegény apám a Hosszúpályi Szomjú-háti tanyán örökre elaludt.
Fáj a sötétség,nagyon fáj a magány. A halottaknak, mi nem tudhatjuk, csak az isten tudja,hogy odaát mi fáj.
Mikor télen hull a fehér hó, Nyáron fúj a langyos szél. Mindig arra gondolok, fentről nekem a drága jó apám, szél formájában az életről és a keserű sorsáról beszél.
