A Hold átka
Ezüst
átkot szór a telihold a tájra,
Feltörik a pecsét, melyben lelke
Elzárva
él, s most a vér átka
Vérszomjjá
válva kel életre benne.
Űzi
az ősi vágy, mi tagadhatatlan,
Keresi
áldozatát, hogy csillapítsa
Éhségét,
mely hajthatatlan
Vágyat nincs mi megállítsa.
Majd
lecsap az átkos sötétben.
Nem
menekülhet áldozata, kit űz,
Mert
nem ember már, kinek bőrében
Vérszomjjá lobban a tűz.
2012.02.07.
| 