A Hold átka
Ezüst átkot szór a telihold a tájra,
Feltörik a pecsét, melyben lelke Elzárva él, s most a vér átka Vérszomjjá válva kel életre benne.
Űzi az ősi vágy, mi tagadhatatlan, Keresi áldozatát, hogy csillapítsa Éhségét, mely hajthatatlan Vágyat nincs mi megállítsa.
Majd lecsap az átkos sötétben. Nem menekülhet áldozata, kit űz, Mert nem ember már, kinek bőrében
Vérszomjjá lobban a tűz.
2012.02.07.
Forrás: http://andrewsinclair.ucoz.hu/publ/versek/a_hold_atka/2-1-0-14 | 
