| Statisztika |
Online összesen: 10 Vendégek: 10 Felhasználók: 0 |
|
A Hajdúbagosi téli táj...
Ha elmész tőlem messzire,
várok én rád éveket.
Sokszor eltántorítanak a hegyek .
De soha nem felejtem el a nevedet.
Ha akarnám sem tehetem,
mert nem vagyok egész ember nélküled.
Ha itt vagy velem kézen fogva sétálunk a téli fagyos tájon.
Néha-néha megbotlunk a vakondok túráson.
A távolba a galagonya bokrok rendezetten állnak.
Szépen ékesítik a Derecskei tájat...
A juhász is terelgeti nyáját.
Sietve hajtja hazafelé a birkáját.
Néha néha belenéz a szürkülő tájba.
Biztosan fázik neki a keze és a lába.
A gémes kút is ásít nagyra nyílt a szája.
Elszeretné nyelni a telet,
és beleszeretne harapni a szép a zöld,
meleg nyárba.
A fellegek az égen eltakarják tőlünk a napot,
nagyon lassan szállnak.
De az is lehet csak nékünk tiszteletből vigyázzba állnak.
A madarak is dalolnak egy dalt nekünk hálából.
De csak halkan mondják a dalukat.,
nem szeretnék felébreszteni a természetet a nyugodt álmából.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-03-19)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 442
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
