Könnyeim hullajtva bolyongtam korán a zöldellő réten. Mert a bánat a szívemet marcangolta, majd széjjel tépte. A fűszálon úgy csillogott rám valami mint a színes gyémánt. Úgy tündökölt rám mint a gyönyörű szivárvány. Közelebbről szemügyre vettem. Nem más csillogott rám, csak a kihullott könnyem.
