Az elhervadt fonnyadt réten állok. A Hajdúbagosi folyó partján merengek. A fejemben sok sok emlékek keringnek. Az égen a felhők vígan játszanak. Szél sebesen nevetve szállnak. Futva kergetik egymást, soha meg nem állanak. Néha lenéznek a könnyező szememre. Mosolyogva hívnak fel a fellegekbe. Majd leszállnak hozzám a megdermedt földre. Mosolyt szeretnének csalni mind a két szememre. Ellopják szívemből a sok sok bánatot. Vágtatnak vele, messzire szállanak.