Könnycsepp csillan a szememben. Keserű bánat fészkelt a szívembe. Ott érzem jól magam a gyászos temetőben. Az idő múlásával a szívem egyre vérzik.
Tudom,hogy a boldog mosolygó emberek ezt soha meg nem értik. A bánatom elfojtanám a feledés felé futok. De bármerre szaladok magammal viszem a szomorú bánatom..
Rohanok menekülök, de csak egy helyben járok. Szeretet boldogság rád vajon mikor találok? Amikor rám talál a széllel-viharral nevetek. De az ég tisztulásával érted már semmit sem tehetek. Szeretlek kisfiam halálod után is tiszta szívemből.
Nem lehet téged ki tépni soha a bánatos szívemből...!
