Nem szólok semmit csak csendben figyelek. A cigány fiú betegen remegve feláll. Arcán könnycseppek. Elindul. Remegő kezével az arcát takarja. A koldus ki elé áll. Dühösen elzavarja.
Egy szép lány az asztalnál zokog. Elered a hideg eső. Az aszfalton ütemesen kopog. Felállok. Közben már nézem,hová üljek. Pillantásából érzem,hogy segítséget kérek.
Feléje nyújtom nap barnította remegő kezem. Két ujjam húzza a görcs, úgy áll mint egy kereszt. Szemembe ott ül a remény, tekintete nem ereszt. Kedves szavakra vár. De én csak egy aprócska mosolyt adok. Ugrik felém a lány. Össze fonódnak a karok.
Villámlik dörög esik az eső. Mit számít már. Ha két mosolygó szempár egymásra talál.
