Csattognak az égnek fényes villámai Mint zavarodott szívem véres tajtékai; Hörgés és zihálás hallik a távolból; Esdeklő nyöszörgés egyetlen imából.
Ördögi hatalom lelt otthonra bennem Hetek óta gyűlik a gonoszság, s ennem; Kellene, de táplálékom immár más bánata S fuldoklok, ha hallik örömnek óhaja.
Én vagyok a boldogság halott katonája Elvette a lelkemet a kínoknak királya; Mégis szememben izzó tüzet véle felfedni; S mindenáron képmásává akar teremt’ni.
Önuralmam elszállt, tombol már az Ördög Halál és senyvedés lesz minden Csütörtök; Így lesz a hétből állandó rettegés Ha az örömöt felváltja az iszonyú szenvedés.
Anyjának gyermeke elhal a kézben Unokák magzatok sorvadnak a méhben; Sírás és jajgatás szívemnek muzsika Kitárul a pokloknak mélységes kapuja.
Elértem végre végzetem óráját Adjatok utat ördögi cimborák; Trónuson a helyem hadd égjek végre Tűz által tisztuljon lelkem szenvedélye!
