A Kisvejkei hegyekben zölden virul az erdő. Száguldva fut közte a kanyargós kis patak. Az erdőben sötétek az árnyak, patak vizébe vakítanak a napsugarak.
Elmerengve nézem, hogy a felhő milyen fürgén kergeti az égen a napot. Mellettem most éppen a boldogság megy el, de lusta megemelni a kalapot.
Gyertek bíborvörös naplementék és csendes esték, gyertek a szememre gyönyörű szép álmok. Hogy ne kelljen éreznem a boldogtalanságot.
