| Statisztika |
Online összesen: 5 Vendégek: 5 Felhasználók: 0 |
|
A beteg író...
Rögös utamon csak egyedül járok.
Kísérő társam a keserű bánat.
Nehéz gondok alatt már inogva lépek.
Megcsípem magam
érzem,hogy még élek.
Felhők mögül
fénysugarával gyöngéden megsimogat a nap.
Folyóban felém úsznak,
ficánkolva vigasztalnak vízben a halak.
A bánat rám telepedett,
nem akar tőlem elmenni.
Azt súgja a fülembe,
egy rákos embernek sokat kell szenvedni.
|
| Kategória: Versek | Hozzáadta:: Zoli (2013-03-25)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 407
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
