Rögös utamon csak egyedül járok. Kísérő társam a keserű bánat. Nehéz gondok alatt már inogva lépek. Megcsípem magam érzem,hogy még élek. Felhők mögül fénysugarával gyöngéden megsimogat a nap. Folyóban felém úsznak, ficánkolva vigasztalnak vízben a halak. A bánat rám telepedett, nem akar tőlem elmenni. Azt súgja a fülembe, egy rákos embernek sokat kell szenvedni.
