2067. év 01.04: Digitális fájlok megnyitása. Peoject: Bukottak. A kijelzőn megjelentek a fájlok, a képek, cikkek, külföldiek és belföldiek egyaránt, térkép: location: Közel-Kelet.
- Minek nyitot meg nekem ezt az ősrégi archívumot – kérdezte Gaal - Hogy tanulj...hogy tanulj abból, ami akkor és azon a helyen történt, ehhez foggatót még nem találsz a geopolitika történetében: egy olyan társadalmi és gazdasági változás, ami alapvetően forgatta fel a történelem tavának állóvizét. - szólt a Tanítómester - Nem értem – felelte Gaal, soha, sehol sem tanultunk ezekről az eseményekről, egyik előadáson sem- - Nos Gaal, erröl az archívumról csak is Neked és nekem szabad tudnom....senki másnak, senkinek, értetted tanítvány? - Igenis, Tanítómester, nem beszélek róla senkinek, esküszöm. - Rendben van, fiam, most elmehetsz, minden előadás során külön órát tartok Neked: részletesen elemezzük és értékeljük ezeket az eseményeket. Hidd el, rendkívül fontosak, fontos, hogy tudj róluk, ne, ne kérdezd miért – intett – az ifjú felé, mindennek eljön a maga ideje, minden a számításaim szerint történik, vagy is abba a mederbe igyekszem sodorni az események láncolatát, s a végén -itt eltűnődött az aggastyán- egy kép bontakozik ki a szemem előtt. - Most pedig menj! Csatlakozz a többiekhez, holnap folytatjuk! - A tanítvány bólintott és kiment a hangtalanul kinyiló ajtón.
Az öreg bámult kifelé az űrhajó ablakán....csillagok milliárdjait látta, apró gázgömböket, amelyek ugyan úgy születnek, s majdan meghalnak, mint az emberek...Lehunyta fáradt szemét, s mély meditációba süllyedt.
2052-ben a katasztrófa elkerülhetetlennek bizonyult: megannyi tudós, vallás, prófécia megjövendölte, a Földnek kampec... - Na ez aztán baromi vidám monológ volt, kapitány – szólt mosolyogva Earls tizesdes - Miért fogalmazzak finoman, csak mert a Te lelki világod olyan poéta lelkű- platóni idealista – vetette közbe gúnyosan a kapitány. S most itt vagyunk a világegyetem közepén, itt sodródok egy pár balfácánnal, akinek a legfontosabb feladata a tudás, a logosz – szintén maró gúny- átadása, de minek? Teszem fel a kérdést? Újat kell építenünk, ezzel – a kezére mutatott – a két kezünkkel, nem de bár? - Bizony, bizony agy is szükségeltetik, amely vezeti a kezet – tette hozzá a pilótafülkéből Ray másodpilóta. - Senki nem látta olyan közelről a pusztulás tüzét, mint én...mint ha egy darabot szakítottak volna ki a mellkasomból....az emriség szolgálatára esküdtem fel....a védelmére....
Miközben kapitányunk kissé spicces állapotban traumáját önkúrálja négy hajó hasít az űrön át: háromszög alakzatban. Elöl, a legkisebb a parancsnoki hajó. Hátul három, nagyobb behemót. Az emberiség megmaradt tagjait három csoprtra osztották, hajónként: a polgárokra, a katonákra és a sokatt vitatott tudósokra, akik között valljuk be voltak elvetemült elmék. Amolyan felturbózott Stephen Hawking-ok. Ja, hogy ki vagyok én, én RÉ vagyok, amolyan mindenes computer-féle, fedélzeti . Leginkább az utasok pszichológiai és biológiai kondióciójáért felelek.
- Ré! - igen Earls tizedes. - A kapitány pszichológiai jelentését kérem, azonnal! - Hát kissé labilis, s legfőképpen részeg....egy nagy alvás és egy adag antidepresszáns, s jobb lesz, mint új korában. - Köszönöm – válaszolt a tizedes - Ré? – kérdezett szelídebben a tizedes - Otthonra lelünk valaha? Túléljük ezt? - Nos, számításaim szerint 27 százalék az esélye, de csekély remény is remény. - Köszönöm – mondta csendesebb hangon
