Mi hercegkisasszonyok nem éppen józan eszünkről vagyunk híresek ha jön a herceg! Még a legjózanabb gondolkodású hercegkisasszony buksiját is megkeveri egy jóképű jelölt! Van aki bevallja, és van aki nem!
Müller Péter szívemnek legkedvesebb idézete jut eszembe: "Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc. Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak. Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést. Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább. Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak. Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár."
Mire gondolhatott a költő?! Ez az iskolás korunkban sokat hallott kérdés ide felesleges, hisz Müller szavai egyértelműek! Nem kell magyarázni! Viharodban ezzel az idézettel kelsz és fekszel! Még nem tudod, hogy a ti táncotok hogyan ér véget, hisz töretlenül hiszel és bízol, hogy ez nem csak ennyi volt! Az nem lehet! Hiszed, hogy nem hiába volt a küzdelem, a harc, a hirtelen jött nagy érzelmek... Nem tudsz mást tenni, mint hallgatod a zenét és várod, hogy kiderüljön ő is hallja-e!
