„Az a baj a tündérmesékkel, hogy a lányoknak csalódást okoznak. A valóságban a herceg a rossz királylánnyal megy el.”
Elestél, összetörtek, magányos vagy, sáros lett az üvegcipőd, az álmaid úgy néz ki semmissé lettek! Mit tehet ilyen helyzetben egy magára valamit adó hercegkisasszony?! Feltápászkodik, megigazítja a tiaráját és próbál tovább menni! Felállsz és megrázod magad! Te igenis jó ember vagy és mindenből a legjobb jár neked nem maradhatsz a sárban fekve... Az méltatlan egy hercegkisasszonyhoz! Mosolyogva, pozitívan éled tovább a mindennapokat, de minden egyes nap elkalandoznak a gondolataid, hogy vajon miért nem kaptál magyarázatot, miért csak a sablon dumát érdemelted, miért nem volt képes a szemedbe nézni és úgy elmondani, amit gondol?! Mi lehet olyan bonyolult az életében, ami miatt ellök magától? Miért volt ilyen gyáva? Te nem ezt az embert ismerted meg és szerettél bele! Minden egyes reggel mikor felkelsz megrázod magad, mosolyogva lépsz ki az ajtón. Mosolyogsz, mert tudod, hogy ezek után valami jó fog jönni! Lekötöd magad munkával, barátokkal veszed magad körbe, kikapcsolódsz és már-már elfelejted a fejed felett tomboló vihart. Ám rájössz, hogy bizony ebben a viharban az esernyő már kevés... A szíved még mindig darabokban hever, mikor a közösségi portálnak hála meglátod herceged új profilképét! Azzal a hercegkisasszonnyal pózol, aki egész idő alatt rá pályázott! Darabokban heverő szíved még apróbb darabokra törik! Tiarád leesik, esernyőd kikapja kezedből a szél, hosszú fürtjeid eláztatja a zuhogó eső! Elesel és a sárban fekve találod magad... Újra! Vajon hányszor fog még a sárba taszítani?! Herceged magyarázata, hogy egy kép nem jelent semmit! Ezt még talán be is vennéd, ha a veled való kapcsolati státusz nem került volna le az oldaláról... Azt a bejegyzést törölte, de továbbra is kapcsolatban van! Szenvedője lettél egy hazugságnak! Valószínűleg nem az elsőnek! Dühös vagy, megbántott és mérhetetlenül csalódott! Csalódtál abban az emberben, akinek odaadtad szíved, a lelked, megbíztál benne, képes lettél volna érte bármit feláldozni, hisz úgy indult kettőtök története, mint egy tündérmese! Milan Kundera mondta: „Elcsábítani egy nőt (...), ehhez nem kell nagy tudomány. De szépen elhagyni, erre már csak az érett férfi képes.” Találó és igaz ez a két mondat! Hisz, akinek nincs bátorsága eléd állni és úgy lezárni, az nem férfi! Vagy nem is szeretett! Most már nem tudod ki az az ember, akit az életedbe engedtél és úgy szeretted, mint soha senkit! Nem is érdemelte meg?! És hogy lett a tündérmesédből rémálom?!
