Nem tudod elengedni, minden porcikád tiltakozik ellene! Visít és ordít a bensőd! Hiába mondja Ő, hogy „felejts el”. Az nem olyan könnyű! Vagy neki igen?! Mert ha igen, akkor nagy átverés van a mesédben! Próbálsz erős maradni, hogy mások ne lássák rajtad kínodat! Mert ez már kín! Mosolyogsz és boldog vagy, közben belül szenvedsz és jár az agyad, hogy mi is történt valójában, de nem tudod, mert ő hallgatásba burkolózott! Lepereg róla minden, és kizár téged! Reggelente a fogkeféje néz farkasszemet veled a fürdőszobában, és nem vagy képes kihajítani! Nincs erőd! Melletted az ágyban ott van az érkezésére váró megvetett ágy, esténként az ő takarója alatt alszol el, az ő párnáját öleled! Nincs erőd, hogy elrakd, mert eltelik újabb két hét és hazajön! Érzed, tudod, hogy nem így lesz, de lebénít a hiánya! Kapaszkodsz, kapaszkodsz mindenbe ami rá emlékeztet! Esténként olvasod a régi üzeneteit, amikor még minden rendben volt és ragyogott a nap! Az üzenetek újra napfénnyel töltik el összetört szíved, és könnyekkel a szemed! Nem igazán érted mi történt, hisz álmaid hercege nem mond semmit! Sakk-matt! Kétségbeestél! Pánikolsz! Mi történik ilyenkor velünk szerelmes, buta hercegkisasszonyokkal?! Pontosan! Eldobjuk jó messzire az önérzetünket és a koronánkat, megalázkodunk, könyörgünk! Tudjuk nagyon jól, hogy ezzel nem érünk célt, de mégis meglépjük, majd megbánjuk mikor kicsit kitisztul a fejünk! Meglépjük, pedig tudjuk, hogy semmi értelme! Felhajtunk egy pohár italt pedig nem iszunk túl gyakran alkoholt, beveszünk egy nyugtatót, ami az adott felfokozott lelkiállapotban nem is használ... Vagy csak már későn, amikor már megvan a „baj” és kíméletlenül kiírtuk magunkból hercegünknek szívünk fájdalmát és dühünket! Álomba sírod magad, öleled a párnáját, sírsz a takarójába burkolózva és reméled, hogy reggelre eltűnik a kín és a szenvedés, felébredsz és minden olyan, mint a vihar érkezése előtt! Eljön a reggel de még mindig sötét van! Nem változott semmi! Csupán a szemedből tűnt el a ragyogás és lettek helyette csúnya karikák! Miért szépítsük? Padlón találod magad. Újra! De most nem egy álruhás herceg tette ezt veled, hanem az a bizonyos szőke, akit kislány korod óta vártál! Ezért még fájdalmasabb! A harag, a csalódás, a düh jó barátaiddá válnak és azon gondolkodsz, hogy ő is csak egy a semmirevaló álruhások közül?! Ő is csak szórakozott veled és megvezetett?! Nem is szeretett valójában?! Ha szeretett, akkor miért tette ezt?! Miért nem harcolt a szerelmetekért?! A jövőtökért?! Aki szeret nem lép le ilyen könnyen... A válaszok nem érkeznek, csak még több kérdés! Mihez kezdjen hát egy magára maradt hercegkisasszony?!
