Debreceni Zoltán szerző

(amatőr író-költő)

Köszönöm neked amit küldesz,
és a kezedhez ér.
Mert minden ami tőled érkezek rólad nekem szépet és jót mesél.
Itt van november a kertek alatt,
már megint egy évet magam mögöm hagyok.
Az arcom hiába ráncos,
a fogam hiába ritka és kopott.
Én akkor is még csak ötvennyolc éves vagyok.
A hajamat is feketére festem,
hogy ne legyen a fejemem ősz tincsem.
Téked mindig őrizlek a karomba,
hogy csókolj,
és ha jön a halál űzd vissza tőlünk
a sötét pokolba.