Szinte hallom a hangod mit beszél, pedig csak az erdőben a lágy szellő zenél. A nyárfásban sokat jártam itt veled, azért ide csal hozzám a képzelet. Alig várom,hogy megérintsen a két kezem, és magadhoz ölelj kedvesem. Olyan gyorsan dobog a szívem,ha rád gondolok. Behunyom a szemem, és nem tudom. Hogy ébren vagyok e, vagy csak Hajdúbagoson rólad álmodok!?
