Vártál már úgy nőt, hogy megszakadjon a szíved
Mert tudtad azt, hogy soha nem lehet a tied.
Vártad már úgy esténként a kapujuk alatt
Hogy az aszfalt is megkopott a lábad alatt?

Volt már olyan gyötrelmes szerelem az életedben
Amit nem tudtál elfeledni sehogy sem
Mert beleégett a léte még a csontjaidba is
Pedig tudtad, hogy az asszony érzelme hamis?

Voltál már úgy, hogy megfulladtál könnyeidtől
Mert, a szíved majd megszakadt a szerelemtől
Hisz akit úgy szerettél elment, elhagyott téged
Mert soha nem értette meg a fájó szívedet?

Ne sírj, ne könnyezd meg azt az asszonyt,
Ki egyfolytában csak játszadozott teveled
Hidd el nem érdemli meg hűséges szívedet
Jobb lesz neked, ha elhagyod, örökre feleded !