Mennyit dolgoztam éveken át a semmiért. Dacoltam a hideg téllel és a viharos hideg széllel. Nyáron a meleggel és a hideg zápor esővel. mégis hiába volt, semmi sem változott. Csak a lelkem lett mindig összetörve, mint a törött bögre a szemétbe kilökve. De nem változott semmi ugyan az maradt minden a régi. Már nem harcolok többé a semmiért, nem állok szemben a tüzes meleggel, mennydörgéssel és hideg záporral. Fagyos kezű vihar erejével. Megbetegedtem semmivé lettem, elhervadtam mind ősszel, ahogy elsárgul a legnagyobb fának is a levele. És mind lehullik róla a földre a fagyos hideg télre...
