| Statisztika |
Online összesen: 7 Vendégek: 7 Felhasználók: 0 |
|
Sajnos már északról...
A Kisvejkei hegy tetőn betakar lassan már minket a dér csípte fátylával a tél.
Sajnos már északról hegedül a hideg szél.
A múltunk meghalt,
és mindent el temetett.
A jelen sírva sóhajt,
és várja a feleletet.
A jövő pedig mélyen alszik,
szenderegve inogva áll.
Hiába végtelen,
zajos és virágos a határ.
Majd el múlik a gyász ha jön a kikelet.
Fel ébreszti a szendergően alvó szíveket.
Ebben a cudar világban csak te vagy,aki hozzám tartozol.
Ha igaz szerelemmel szeretsz,
akkor sohasem kárhozol.
A mozdulatlan görnyedő csendben,
csüngnek az égen a csillagok.
Elmélázva nézek a földre,
hogy milyen boldogtalan vagyok...
|
| Kategória: Romantikus | Hozzáadta:: Zoli (2012-10-08)
| Szerző: Debreceni Zoltán E
|
| Megtekintések száma: 572
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
