Árva gyerekként nevelkedtem fel a faluba. Korgó gyomorral mentem sokszor iskolába. Egy napon egyedül sétáltam éhen a ligetben. Szegény árvaként egyszer azt kivántam, oly jó lenne megnézni amit még soha sem láttam. A pocsaji piactére vágytam a körhintára a zenés mulatságba. A lassan forgó szines lóra és hajócskára. A cigány szomszédom ismerte az árva életem, mindig megsimogatta a a picike fejemet. A felesége bevitt a házukba zsirozott egy jó nagy karéj kenyeret. Boldagan néztek a cigány gyerekek, hogy milyen jó izűen majszolom a zsiros kenyeret. A szomszédom nem is oly sokára gyerekeivel együtt elvitt a zenés mulatságra. Felültetett többször a szines hajókára. Kaptam tőlük cukorkát csokit is eleget. De ami legjobban hiányzott nekem sok-sok szeretetet. Nem is felejtem el soha, azt a szép szombat délutánt. Mikor miattam mulatott boldogan, a jó szivű cigány család
