1.1 -Szia Hugi! Már azt hittem fel sem veszed a telefont! - Katerin unottan forgatta körbe a szemét amint meghallota a telefonban bátya ismerős hangját. -Hát... szó ami szó... -Nah ne gúnyolódj! -Nem persze... - hosszasan gondolkozott vajon miért hívta fel a testvére , amikor mostanában szinte egyáltalán nem beszéltek.- Mond, mit szeretnél? Mármint nem azért , hogy nem örülök annak hogy hívtál, ne érts félre... Mert tényleg... Nagyon örülök, de te csak ugy nem szoktál engem hivogatni!! Ez az én szokásom. -Kat úgy érezte, mintha testvére habozott volna a válasszal. -Kat..!- A fiú hangja a telfonban egy pillanatra meg keményedett majd lassan ellágyult és mázos hangon kezdte a mondókáját.- Szóval , azt akartam tudni, hogy neme jönnél haza, legalább a nyári szünet idejére?Tudod... elkellene némi női kéz!- Kat és bátya csöndes kuncogásba kezdtek. -Értem szóval nincs aki kimossa a gatyáidat!? És ezért te mint a nagy testvér felhívod a kissebbet, hogy jöjjön és takarítson! Hát szép gesztus mondhatom!- A lány száj gyönyörű ívben mosolyra húzódott és a csöndből értette , hogy a bátyja úgyan igy tett. -Szóval mit mondasz? - Hát nem is tudom, nem hiszem hogy...- lassú szünetet tartott és figyelte a hatást, de a testvére nem szólalt meg.- nem hiszem, hogy ellent tudnék állni ilyen jó ajánlatnak!- Kat szinte látta maga előtt ahogy a testvére örömében ugrál és öröm ujjongást kántál, miközben befogja a telefon mikrofonját. -Oké Babszi! Szólj hogy mikor indulsz és én kimegyek eléd a reptérre, rendezünk egy kis bulit a hazajöveteled alkalmából!Csók hugi aztán hívj! -Oké Loyd, de a babsziért még számolunk! Szeretlek! Hirtelen lett csendes a telefon , mind két végén le tették. Míg Loyd Eaton villben, máris neki látott a testvére fogadására szóló buli szervezésének, addig Kate gondterhelten ballagott az apró garzonban lévő kanapéhoz, és reszkető lábakkal rogyott le rá. Fáradt volt. Az iskola szinte minden erejét felemésztette, főleg hogy már napok óta alig aludt. Minden éjjel, amint mély álomba zuhant, sebes futásba kezdett. verejtékben úszva riadt fel és zakatoló szívvel, hánykolódott az ágyon reggelig. Most olyan törékenynek látszott. Barack virág színű bőrén apró pettyek díszelegtek, dús göndör haja úgy omlott a vállaira és a hátára mint ha élő tüzet hordozna a fején. Már eleve ezen tulajdonságai miatt gyengébbnek tűnt mint a többi ember, de ha valaki belenézett a szemébe... abba a gyönyörű zöld szemébe ami, olyan volt mint egy vibráló aventurin. Bár már az év végi vizsgáknak már vége és előtte állt az egész nyár, Katerin úgy érezte még rengeteg dolga akadna a városban. A gondolatok sebesen szállatk el, és szinte egyből átvette a hellyét az álom. A város üres és ködös, minden olyan szürke ... mintha hajnal lenne. Kate az út közepén állt és ahogy jobbra nézett Eatonvill főutcáját látta, a fák kopárak volta és mintha kihalt volna a város. Lassan átfordul a másik irányba. New york utcái ugyan azt a képet tükrözték, mintha meg állt volna az élet. Minden állmában futni kezdett , most Eaton vill felé vette az irányt . már majdnem elérte a város, amikor meg látta a bátját, éppen a tornácon állt, ott annak a háznak a tornácán ahol mind a ketten felnőttek.Kate egyre sebesebben futott és hangos kiabálásba kezdett. Olyan volt mintha Loyd nem hallaná a lány szavát és akkor meglátta amint az édes anyjuk kilép az ajtón . Látta ahogy egy csókot nyom a fiú arcára, és látta az arcát amint észre vette őt amint feléje fut. Kate sírva kiabált neki. Furcsa robaj támadt a lány háta mögött. A lány hátra kapt a fejét és figyelmes lett a köd és szél poros keverékére. Olyan hangja volt mintha száz asszony síkitana benne. az ijedségtől egyre gyorsabban futott. hatalmas dörrenések kísérték a forgószelet, és mire a lány feleszmélhetett volna egy hatalmas, torz állat ugrott ki belőle és tépte apró darabokra az álmát. - Anyu!!- sírva ébred a lány és lassan a lábait fel húza maga alá és a kezébe temette az arcát, tudta hogy semmi köze nincs a valósághoz az álmának, de úgy tépte darabokra az az izé, hogy a bensőjében érezte a fájdalmat. Úgy érezte ha még egy percig a garzon fogságában marad bele őrül. Egyszer élünk, gondolta és egy lendülettel kirántotta a bőröndöt az ágy alól. A mobiljáért nyúlt és tárcsázott. -Hálló!! Nagyon gyors vagy hugi talán ennyire hiányzom?!- Loyd hangjában volt némi meglepetés, de valahol abban reménykedett hogy a lány mihamarabb indulni akar. - I..igen, szóval úgy döntöttem...-nagyot nyelt és érezte hogy a fájdalom újra végig szalad rajta amint bele gondolt az álomba.- Loyd ,figyelj a leg közelebbi géppel megyek. akkor kijössz elém a seatluli reptére?- a lányhangjában tombolt a kétségbe esés és a félelem. -Talán valami baj van? Tudok valamiben segíteni? -Nem.. nem nincs csak ígérd meg hogy ott leszel mire a repülő leszáll! -ott leszek! De most mennem kell mert még van egy csomó dolgom a bulival kapcsolatban.. jah és van egy meglepim!! A lány idegesen a falnak támaszkodott és amint a beszélgetésnek vége lett sírva csúszott a fal mentén a földre. Nem értette, hogy mi történik vele és hogy egy álomnak hogyan lehet ekkora hatása rá. nem tudta mire vélni azt a hatalmas fájdalmas űrt ami a mai álma után keletkezett.
Írtad, hogy nem volt időd kijavítani a hibákat. Javaslom, legközelebb szánj egy kicsivel több időt rá, mert elég sok van belőle, és számos alkalommal ki is zökkentett az olvasásból. Emlékszem, te írtad, hogy Pannon Script-et használsz, ha minden igaz. Az jó, de mikor ide feltöltöd, akkor a beépített szövegszerkesztő is jelzi, ha hibát talál. Olyankor a komolyabb hibákat ki lehet javítani.
Viszont, ha nem lennének a hibák, akkor egy egész jó felvezetése lenne egy érdekes történetnek, aminek én kíváncsi lennék a folytatására is.
Az előző történeted is tetszett, ez sem rossz, de a kettő között a különbség, hogy azt élvezettel tudtam olvasni, de itt folyamatosan kizökkentem.
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
