El kopnak a szavak a fél homályban. Mikor Kányai uramhoz, megjönnek a szanatóriumból táncolni a lányok. El feledik gondjukat bajukat, mikor fel hajtják a pohár borukat. A lányok a régi slágerre, fiatalosan ropják a táncot. a mutatós blúzukból majd ki esik a kissé fonnyadt bájuk. A vadász legények a pult mellett ülnek sorba. A látványtól meg dagad keményre mindegyiknek az orra. A lányok nem szégyenlősek, táncba húzzák a vadász lőni vágyó erős legényeket. Lángoló csendesség alakul ki bennük, a szeretkezéshez meg is jön a kedvük. A feneküket riszáló tánccal kör körösen tolják a legények kőkemény ölére, fent érzik magukat a magas fellegekben. Majd fát átölelve csillagot számlálni mennek, a nagy lihegésektől visszhangzanak a Kékestetői hegyek. Körülöttük ködbe borul az egész világ. Mert a tehén mássza meg a bikát...
