Betontengerből Salembe - III. fejezet: Egyedüllét és véletlenek.
Amikor kerestem a kulcsot az ajtóhoz, eszembe jutott, hogy nem is mondta hol lakik. Akkor hogyan találhatnám meg? Hátrafordultam, hátha utána kiabálhatok hogy ezt elfelejtette említeni. Pedig biztosan jól jött volna még a segítség. De áhh.. hagyjuk is! Biztos direkt nem mondta el. Mikor beléptem a házba, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez a gyönyörűség csak az enyém! Minden volt benne: a földszinten egy nagy nappali fogadott egy szép kandallóval, onnan nyílt az étkező, onnan pedig a konyha és volt még egy kisebb fürdőszoba is. Az emeleten egy nagy hálószoba és egy takaros kis vendégszoba volt, meg egy hatalmas fürdőszoba. Teljesen luxuskörülmények között érezhetem magam. De már eleget gyönyörködtem. Nagyon elfáradtam. A kandallóban gyújtottam egy kis tüzet. Belehuppantam a pihe-puha kanapéba és elszürcsöltem egy bögre forrócsokoládét, vettem egy forró fürdőt, majd elmentem lefeküdni. Nehezen jött álom a szemere, mert új ez a hely. Gondolatban újra végigmértem a ház minden pontját. És eszembe jutott John. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Nem értem... vajon mi fogott meg benne? Hiszen alig ismerem és szerintem nem is kedvel. A nagy gondolkodás közepette szememre ült az álommanó. Elaludtam. Reggel mintha teljesen új emberként ébredtem volna. Tele voltam energiával és készen álltam az egyetemi évnyitóra. Megmosakodtam, felöltöztem az ünneplőruhámba, megreggeliztem és el is indultam gyalog. Mikor már félúton voltam hallom, hogy dudálnak. De mentem tovább, gondoltam úgyse nekem szól, hiszen itt még senki sem ismer. Kivéve John-t. A dudaszó nem halkult, ezért rávettem magam hogy megforduljak. Egy hófehér vadi új Mustangból integetett felém egy ismeretlen lány. Intett, hogy menjek oda. Elindultam felé. -Sziaaa! Giowanna Gell (Anna) vagyok! Johntól tudom hogy itt fogsz élni Salemben! Üdv itt! Remélem jól fogod magad érezni! - mondta. -Szia. Akkor már biztosan a nevemet is tudod. - mosolyogtam. -Persze, hogy tudom Anette! - kacagott fel - Merre mész amúgy? Elvigyelek? -A Campberly egyetemre megyek, most lesz az évnyitó. -Nahát! Én is oda tartok. Pattanj be! Úgy tettem ahogyan mondta. Nagyon kedves lánynak ismertem meg Anna-t. Jól el is tudtunk beszélgetni. Elmesélte, hogy ő pszichológus szakra jelentkezett és hogy ha valamit esetleg nem ért, segítsek be neki. Habár kicsit hiperaktív személyiség, de nagyon hasonlít Chris-re. Nagyon remélem, hogy jóban leszünk. Így történt, hogy véletlenek folytán már két ember is ismerek Salemben! Nem rossz kezdésnek. Mire megérkeztünk már elkezdődött az évnyitó, de megtudtam Annaról, hogy szokása elkésni. Rendben lezajlott a műsor, és megtudtam melyik osztályba kerülök. Be is mentünk egy előadóterembe, ahol mindenki bemutatkozott az osztályfőnöknek és a diáktársaknak. Miután mindannyian lebonyolítottuk a formaságokat, elmondták, hogy a gyakorlat arról fog szólni, hogy mindenki kap egy párt, akivel minden héten együtt fog dolgozni egy meghatározott prezentáción és minden héten egyszer egy-egy kirándulást fogunk tenni a nemzeti parkok egyes területeire, ahol megfigyeléseket kell végezni. Mire ennek a megbeszélésnek vége lett nagyon elfáradtam. Mellesleg ezt az 1 kilométert sétálva kell hazáig megtennem. Félúton már egészen besötétedett. Kicsit féltem, mert nem volt igazán ismerős a környék, mellesleg az embereket sem ismerem. Kitudja milyen bűnözők lakhatnak itt. Kb. este 18-ra értem haza. Mire odakerültem hogy lefekszem aludni már nagyon késő volt és amikor a függönyt akartam elhúzni, láttam, hogy a szomszéd ablakban fény van, majd valaki odasétált az ablakhoz. Hatalmas megdöbbenésemre John volt az. Rám nézett, intett is. Én pedig nem tudtam mitévő legyek. Eléggé megijedtem. Gyorsan elhúztam a függönyt. Olyan hevesen dobogott a szívem mint még soha. Pedig ez nem is olyan nagy dolog. Vagy igen? Kitámolyogtam a fürdőszobába, de mikor belenéztem a tükörbe, láttam: teljesen elvörösödtem. Elgondolkodtatott ez az egész. -Na de hát nem is igazán ismerem. Miért tetszik ennyire? De megráztam a fejem.. nem beszélhetek magammal! Ezért bekapcsoltam a rádiót, hogy elterelje a figyelmem, de álomba szenderültem...
