Azt hiszem Sára kicsit elkapkodta a sztori elejét. Elég sok fontos mozzanatot kihagyott. Tudom hogy a lényegre akart térni de azért én csak hozzáteszem majd a dolgokat még ehhez az első szakaszhoz. Meg amúgy is egy másik nézőpont szerinti elbeszélés is érdekes lehet. Balázs vagyok a történet férfi érintettje: Az elkövető. Számomra, amíg egyedül vagyok minden nap ugyanolyan. Legyen szó Valentin napról vagy bármi más ünnep, amihez épp többen kellenek. Szingli férfiként más dolgok érdekelnek. Nem keresem, a szerelmet hiszem, hogy rám talál vagy én találok rá valahol. Így a normális. De azért saját szórakoztatásunkra legjobb barátommal, Bálinttal ezen a szabadnapon is valami rosszban törtük a fejünket. Ezt nem kell szó szerint érteni, csak a sok munka mellett szeretünk kikapcsolódni, mind ezt a magunk módján. Ez nem volt másképp azon a napon sem. Autóba ültünk és a legközelebbi városban portyázgattunk, majd a plázában kötöttünk ki. Először egy kávé mellett nézegettük a lányokat, majd ebédeltünk is. Érdekes volt nézelődni. Más a kirakatokat mi meg a felhozatalt. Nem akartunk felszedni senkit, ezek a lányok nem voltak a mi stílusaink, meg nem is lett volna elég nekik az itteni fizetésünk sem. Levezetésnek beültünk egy filmre. Szerencsére volt hozzá felirat, nem hiszem, hogy másképp képesek lettünk volna németül karattyolva végigülni. Kb így telik el minden szabadnapunk. Nem szeretünk a szálláson ücsörögni, ki kell mozdulni mert az ember megbolondul másképp. A film végeztével Bálint kitalálta, hogy menjünk vegyünk egy pár sört és harapnivalót estére. Így elindultunk a szupermarket részleg felé. Közben meglátott valami jó holmit, vagy csak az eladócsaj jött be neki nem tudom, lemaradt. Kicsit felbosszantott, hogy nem is hívott és egyedül fűzi a csajt, de hát addig legalább megveszem ami kell. Akkor valahonnan odatermett egy nő. A semmiből, de szó szerint onnan, mert senki más nem volt a környéken direkt körülnéztem előtte. Nekitoltam a bevásárlókocsit. Láttam az arcán, hogy valahol nagyon rossz helyen kaphatta el. Az oldalát fogta görnyedten. Nagyon megijedtem. Sűrű bocsánatok közepette kérdeztem ,hogy hogy érzi magát, mert nagyon rosszul fest. Azt mondogatta nincs semmi baj, lassan kiegyenesedett és rám nézett. Majd mérgesen beszólt nekem. Magyarul. Az udvarlási szokásaimat firtatta azt hiszem. Megdöbbentem. Először azt hittem gondolatolvasó vagy pedig látta, ahogy Bálinttal a csajokat hajkurásszuk a plázában. Aztán rögtön leesett, hogy akkor lát először. Kérte, hogy kísérjem a padhoz, le akar ülni. Nem nézett ki jobban. Kapkodta kicsit a levegőt és lentebb húzta a cipzárt a pulóverén. Akkor jöttem rá, hogy valahol itt van Cupido és a bevásárlókocsival lőtte meg nekem Őt. Ez nyálasan hangzik, de később majd megértitek. Leültem mellé és próbáltam beszédbe elegyedni vele. Be is mutatkoztam neki és ő is nekem. Sára. Gyönyörű név, első hallásra megtetszett. Meséltem picit magamról. Hogy mi keresni valóm van ide kinn, és hogy mivel foglalkozom. Nagyon sok választási lehetőség nincs hotelmunkát illetően. Szinte biztos voltam, hogy szobalány, de amikor mondta, hogy recepciós meglepődtem. Több van benne, mint ami elsőre látszik. Ez nagyon bejön. Vajon mit titkolhat még. Egyre kíváncsibbá tett. Annyira, hogy a fájdalmáról el is feledkeztem. Amikor fel akart állni a padról, akkor tértem vissza a valóságba. Nem engedhetem így haza ebben az állapotban, egyedül. Haza kell vinnem. Mondtam h nem egyedül vagyok itt, várjon még 5 percet, amíg megkeresem Bálintot, aztán mehetünk is. Amikor visszatérve elmeséltem, hogy mit csináltam szegény lánnyal, ő csak csóválta a fejét. Sára meg csak nevetett azon h milyen helyzetbe is került. Akkor láttam először nevetni is. Szédületesen aranyos volt. Besegítettük a kocsiba és elindultunk. Ő csak csendben ült, bámult ki az ablakon nézte a hóesést. Akkor már tudtam, hogy mindent meg akarok tenni érte. Nem számít, ha elutasít, akkor legalább tudom h mindent megtettem az ügy érdekében. A szállásához érve aggódóan ránéztem. Még rosszabbul volt, mint a plázában. Orvoshoz akartam vinni, de ő hevesen tiltakozott. Nem akartam erőltetni a dolgot, ha nem hát nem. De nem szabadul meg tőlem ilyen könnyen. Elkértem a számát, hogy a későbbiekben érdeklődni tudjak felőle és egy lehetséges randi időpontot is meg tudjunk beszélni. Szó nélkül meg is adta. Ahogy sántikált fel a lépcsőn nagyon sajnáltam, hogy ekkora fájdalmat okoztam neki így az első alkalomra. Bálint látta rajtam azt, amit már régóta nem. A különleges érdeklődést. Az őszinte aggódást. Hazafelé úton elmeséltem neki, mit tudtam meg Sáráról, és hogy miért lehet ő különleges, más, mint a többi lány. Azt mondta, ha igazam van megütöttem a főnyereményt, ha nincs, megint magam alatt leszek jó sokáig. Van benne valami. Kétesélyes a dolog mindenképpen. A délután hátralévő részében a Balázsnál néztünk filmet. Vagyis szerintem csak ő nézte, mert már fogalmam sincs miről szólt az egész. A telefonomat szorongattam, hogy ír-e vagy mikor írjak neki. Nem túl korai? Nincs még túl késő? Lehet, hogy ájultan fekszik a fájdalomtól? Mi lehet vele? Majd estefelé erőt vettem magamon és írtam neki pár sort. Nem akartam tolakodó és nagyon rámenős lenni, de tudnom kellett mi van vele. Burkoltan randit is kértem tőle. Mintha egy örökkévalóság lett volna, mire jött a válasz. Kamaszként voltam utoljára ennyire izgatott egy lány miatt. Most meg már bőven taposom a harmincas éveimet, erre így felforgatja az életemet egy nő. A következő találkozásunkig több mint egy hetet kellett várni. Minden nap írtam neki. Érdekelt, hogy tud-e dolgozni rendesen vagy vannak fájdalmai és ilyenek. No meg hátha ki tudok deríteni egy s mást a magánéletéből. Akartam, hogy körvonalazódjon ki milyen ember is ő, titkol e valamit, vagy teljesen őszinte és magát adja. Nem kellett csalódnom. Eljött a következő szabadnap. Már az előtte lévő éjjel alig aludtam. Izgultam mi lesz. Lesz-e csók vagy csak tényleg sütizünk és beszélgetünk. A szállásához érve pillanatok alatt lent volt a parkolóban, nem kellett rá sokat várni. Szerencse, mert azt nagyon nem szeretem. Beült az autóba ,mosolygott rám és olyan volt mint ha kicserélték volna. A fájdalmának már nyoma sem volt és egy energiával teli nő volt mellettem. Meg is jegyeztem milyen jól néz ki, amikor épp nincs a halálán. Nem volt a legjobb beszólásaim egyike, de nevetett rajta, majd ő is mondta milyen jól nézek ki. Aztán mintha valami vallatáson lettem volna, sorra tette fel a kérdéseket és még szinte ki sem értünk a városból. Nem voltam rá felkészülve, hogy ennyire érdekelni fogom. Nem akartam az első nap mindent megosztani magamról, így hát cselhez folyamodtam. A kérdezz felelekes módszer pont megfelelőnek bizonyult. Nagyon tetszett az ötlet neki is. Eléggé bele is merültünk. Annyira, hogy már bőven félúton voltunk, amikor elcsendesedett és aggódóan nézte, hol is vagyunk. Megkérdezte hova megyünk, de nem árultam el csak azt, hogy egy különleges helyre. A lelkesedése alábbhagyott, ahogy a kilométerek csak nőttek. Valahogyan meg kell nyugtatnom, hogy nincs, semmi baj biztonságban van mellettem. Mindig. A kezemet óvatosan a combjára tettem és megsimogattam. Gondoltam, lesz ami lesz hátha sikerül. Láttam a szemében, hogy ez az amire szüksége volt. Pillanatok alatt újra önmaga volt. A feltett kérdésre is válaszolt. Már közel jártunk a célhoz is. Kicsit távolabb parkoltam le, hogy egy kis sétát tehessünk, és közben nézelődhessen. Én már jártam itt. Igaz akkor nyár volt, de télen is mesés ez a hely. A kedvenc helyemre hoztam el. Itt ettem életem legfinomabb sütijeit. Amit neki is meg kell kóstolnia. Láttam rajta, hogy nagyon tetszik neki a hely, ez eddig jó pont. A cukrászdába beülve hagytam, hogy annyi sütit kérjen, amennyit csak akar én pedig direkt teljesen másfajtákat választottam remélve azt, majd az én tányéromon levőket is meg akarja kóstolni. Az ablak melletti asztalhoz ültünk így mindketten élvezhettük a kinti szépséget. Nagyon jó sütiket választott, ízlett neki mind. De a nálam lévőket nem tudom, hogy nem mert- e, vagy mi volt, de nem kért belőle. Vagyis nem kezdeményezett. Gondoltam most vagy soha. Az egyikből vettem egy falatot és a villámmal felé nyújtottam. Annyira akartam, hogy egy kicsit megtörjön a jég h muszáj voltam valahogyan próbálkozni. Megszeppenve ugyan, de mondhatjuk úgy a kezemből evett. A sütizés közben sem hagytuk abba a beszélgetést. Mindketten többet akartunk tudni a másikról. Voltak bennem kérdések, amit nagyon fel szerettem volna tenni, de éreztem nem ez a megfelelő pillanat. Azt elárulta, no és én is hogy most éppen egyikőnk életében sincs senki. Azt hiszem ezt az elején is letisztáztuk nehogy valakinek baja legyen a dologból. Végül is elég jól megnyíltunk egymásnak. Rosszabbra számítottam, de így legalább kellemesen csalódtam. A sütemények már elfogytak, de mi még mindig ültünk. Láttam, hogy nagyon mocorog a székén, majd a nadrágszíjával babrál. Kinevettem szegényt, mert ki kellett engednie belőle szorította a hasát. Én még ittam egy teát, amíg nem érezte úgy, hogy el tudunk indulni valamerre. Akármerre. Kértem, hogy ne siessünk még haza, sétáljunk, majd egyet amint úgy érzi. A cukrászdából kilépve a park felé vettem vele az irányt. Nyáron itt egy tó van nagyon szép, amikor csillog a napfény a vízen. Most sajnos nem sokat láttunk belőle, de a park is lélegzetelállító volt. Kettesben csak ő és én. Séta közben egy kicsit lemaradt. Későn kapcsoltam, amikor már a hógolyó a hátamon csattant. Biztos fura fejet vághattam miközben megfenyegettem. Pedig csak be akartam szállni a játékba. Futottam felé a hóban ő pedig megijedt. Futott előlem majd megbotlott és elesett. Megijedtem kicsit. Összekucorodott és kérte h ne bántsam. Soha meg sem fordulna a fejemben, hogy bántsam őt valahogyan is akárhogyan is. A kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem és közben a szemét néztem. A gyönyörű ijedt szemeit. Teljesen megbabonázott. Magamhoz húztam és gyengéden megcsókoltam. Életemben nem éreztem még ilyet. Csodálatos volt és egyben megmagyarázhatatlan. Tökéletes pillanat volt. A park közepén a hóesésben. Akkor lettem biztos magamban és az érzéseimben. Szerelmes voltam. Szerelmes egy csodálatos nőbe, akit a sors vezetett az utamra. Benne megtalálhatom azt, akire igazán szükségem van. Egy személyre, aki irányít, kordában tart, ha kell, és akire én is vigyázhatok úgy, ahogy egy férfinak igazán kell. Béke és a harmónia uralta a légkört körülöttünk. Az autóhoz visszasétálva feltettem neki egy kérdést, de nem akartam, hogy válaszoljon rá azonnal. Megadtam a gondolkodás lehetőségét. Kérdeztem, hogy akar-e egy másfajta tartalmasabb kapcsolatot velem. Mert, én több vagyok mint egy átlagos férfi és mivel a korban is benne vagyok, játszadozni már nem nagyon érek rá. Nem is akart rá válaszolni. Még. A hazafelé úton nem sokat beszéltünk. Csak nézett engem, ahogyan vezetek. Megnyugtató volt. A csend is. Néha meg megfogtuk egymás kezét, de több nem történt. Amikor visszaértünk a szállásához, ránéztem épp el akartam köszönni, amikor csókkal búcsúzott. Ugyanolyan érzés volt, mint először de nem mondott semmit utána, csak kiszállt a kocsiból és eltűnt az ajtó mögött. Hazafelé úton érdekes, de egyáltalán nem fordult meg a fejemben a vagy-vagy válaszlehetőség. Szinte teljesen biztos voltam, hogy vele más lesz. Másnap hatalmas meglepetésben volt részem. Már dolgoztam, de szerencsére nem voltak sokan. Az étterem ajtajában állt és engem keresett. Bálint szúrta ki először, már épp indult volna felém, amikor a tekintetünk találkozott. Nem hagyta, hogy szóhoz jussak. –Beszéltem a főnököddel és engedélyt kértem, hogy pár szó erejéig feltartsalak. Nem várhattam a következő szabadnapig és ez a dolog fontosabb számomra annál, minthogy üzenetben írjam le. A kérdésedre szeretnék válaszolni. Egy teljesebb életet és kapcsolatot szeretnék veled élni. Több vagy számomra bárkinél, akiket eddig ismertem vagy szerettem. Ha már nyomot hagytál az életembe nem akarom, hogy csak úgy kilépj belőle. Szeretlek teljesen és egészen. - Nem akartam elhinni, amit hallottam. De az biztos, hogy akkor váltam a világ legboldogabb emberévé, amikor azokat a szavakat kimondta, amiket vártam tőle. Megcsókoltam újra és újra. Magamhoz öleltem. Bár amint mondtam én voltam a világ legboldogabb embere akkor és ott nem mondtam viszont neki, hogy szeretem. Már nem tudtam neki mondani, mert hívott a kötelesség hisz munkaidő volt. A nap hátralevő részében annyira bántott a dolog, hogy mit érezhet. Este próbáltam hívni, de amíg dolgozott nem vehette fel a telefont aztán csak egy smst küldött. A válaszban megírtam neki, hogy mennyire sajnálom, hogy nekem már nem volt időm kimondani és ő ezt nagyon jól tudta. Hamarabb kiismert engem, mint én őt. De nem is baj. Volt még hova fejlődnöm. Amennyi időt csak tudtunk mindet együtt töltöttük. Volt, hogy csak a szálláson élveztük egymás társaságát, volt, hogy elmentünk kirándulni a környékre. Egyik másik alkalommal Bálint is velünk jött. Ő is élvezte a boldogságunkat. Már nagyon sok mindent tudtunk a másikról, de a legnagyobb titkomat még nem árultam el neki. Féltem azt hiszem, csak azt nem tudom mitől. De hamarosan eljött az ideje hogy elmondjam. Teljesen véletlen volt. Egyik délután közösen filmeztünk, amikor csörgött a telefonom. Az Édesanyám hívott. Csak élménybeszámolót tartott és érdekelte mi újság. Majd átadta a telefont a kislányomnak. Vele is beszéltem pár szót majd a telefon letétele után érdekes pillantásokat vetett rám Sára. Aztán erőt vettem magamon és elmeséltem a hiányzó részletet az életem történetéből. Azt már tudta, hogy otthon egy autókereskedésben dolgoztam eladóként. Akkor már elég régóta együtt voltam egy lánnyal először albérletbe költöztünk össze, majd mikor nagyon jól ment a kereskedés hitelre vettünk házat. Nagyon szerelmes voltam. Lehet mondani fiatalság bolondság, de a fiatal korom ellenére nagyon komolyan gondoltam vele. A házasság is megfogalmazódott bennem. Szóval már a gyermekvállalásra is készen lettem volna. Teherbe is esett. Ezt mondjuk, a barátnőjétől tudtam meg nem pedig tőle, fura is volt miért nem ő közölte velem. Aztán kiderült, hogy azért mert ő nem akarja megtartani. Jól érzi magát velem, de családot nem akar. Nem anya típus azt hiszem ez volt a magyarázata mindenre. Én meg akartam azt a babát. Nagyon sokat veszekedtünk ez miatt. Teljesen megromlott az egész kapcsolatunk, majd ajánlottam neki egy megoldást. Nekem nem baj, ha ő nem akar a gyermek életének a része lenni. Felnevelem őt egyedül. Megkapja a házat, a nevére iratom, lemondok mindenről, csak a gyermek legyen az enyém. Beleegyezett. Itt jöttem rá mennyire félreismertem. A terhesség alatt végig mellette voltam. De a gyerekszobát már az Édesanyám házában rendeztem be. A szülés után kiléptünk egymás életéből. Nekem csak a kislányom volt fontos senki más. Zsófi lett az életem értelme. Édesanyám mindenben segített és támogatott engem. Majd a válság a céget is elérte. Hipp hopp elvesztettem az állásom. Muszáj volt valami kiutat találni. Hát kijöttem Ausztriába és az óta, idekint dolgozom. Zsófi már 5 éves. Megértette, hogy Apa érte dolgozik olyan messze. Próbálok megteremteni számára egy biztos életet. Ha ez megvan, otthon keresek állást. A mindennapjai része akarok lenni, nem csak évi 4 hónapot. Ezért mondtam, hogy ez a kapcsolat, amit én szeretnék több mint egy normál kapcsolat. Csak ült ott mellettem és hallgatta, ahogyan mesélek róla. Kérte mutassak róla képet. Nagyon megörültem, hogy nyitott lett a dologra. Volt nálam egy egész fotóalbum. Ahogyan lapozgatta láttam rajta, hogy azonnal az ő részévé is vált. Hamarabb is elmondhattad volna. Neked is könnyebb lett volna. Mondta. Akkora kő esett le a szívemről. Én tudom, hogy nem könnyű egy idősebb férfival, főleg ha már van gyermeke. Mert a nő is akar majd, de a férfi a legtöbb esetben visszakozik tőle. Ezek voltak a tapasztalataim legalább is eddig. A kis titkom kiderülése után még szorosabb és jobb lett a viszonyunk. Mintha csak álom lett volna rózsaszín felhőbe burkolva. Aztán ez a felhő egy kicsit szertefoszlott, amikor kiderült, hogy ő hamarabb megy haza mint én. Három hónap úgy elrepült, hogy szinte észre sem vettük. Az együtt töltött idő szinte rohant. Az utolsó napunkat próbáltam emlékezetessé tenni,hogy elviselhetőbb legyen az elkövetkező 1 hónap, amit nekem még itt kell töltenem. Másnap mikor elindult haza. Az nem volt a legkellemesebb napjaim egyike, az már biztos. Egyszerűen szívtépő volt látni, ahogyan az autó egyre távolabb és távolabb kerül tőlem. Szerencsésen hazaérkezett. Onnantól kezdve igyekeztünk minél jobban elterelni a gondolatainkat arról, hogy mennyire is hiányzik a másik. Neki is sok elintéznivaló ügye volt. Én is igyekeztem a munkába feledkezni. Esténként lefekvéskor küldtünk egymásnak pár üzenetet azért. Pillanatok alatt eltelt az 1 hónap. Már alig vártam, hogy elindulhassak. Kora reggel meg is tettem, hogy még világosban hazaérjek. A haza utam problémamentes volt. Örültem, hogy végre láthatom a családomat. A kislányom is nagyon örült nekem. Egy szusszanásnyi időt kértem tőlük, hogy felhívhassam Sárát is. De a telefonom eltűnt az autóból. Majd bevillant,hogy az egyik benzinkúton kitettem a zsebemből… Simán elhagytam…
Nekem is tetszett, egy romantikusan leírt story-t olyan izgalmas így is elolvasni Olyan igazán pasisra sikerült, és mégis őszinte az érzéseivel kapcsolatban, s ennek ez az igazi romantikája.
Kérem szépen, amennyiben ez így igaz, akkor ez egy grandiózus Love-Story.
Ergo egyszer megírjátok közös életetek memoárját, az már csupán Editorra vár, s igazi Bestseller lészen a könyvből garantáltan!!!!!!!!!!!!!!!!!!?.
Messzemenőkig katartikus élmény volt számomra mindkét írásotok és köszönöm, hogy megosztottátok eme kis Szubkultúránkban.
Az élmény fokozat a férfi v-s nő látószemszöge, miként oly másképpen látjuk mi pasik(uncsin racionálisan) azt, amelyet a gyöngéden-romantikával átitatódott, s bátrabb és egyben kifejezőbb leányi szív engedni lát-láttat!?.
Szép napot néktek, Lackó.
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
Olyan igazán pasisra sikerült, és mégis őszinte az érzéseivel kapcsolatban, s ennek ez az igazi romantikája.
