Gondoltam Valentin Nap alkalmából meglepem azokat a Nőket,Lányokat akiket nem értékelnek eléggé a párjuk vagy még-már szinglik és azokat a Férfiakat akik szeretnének értékelni már valakit. Tudom h ez a nap egy hülyeség sokak számára mert átvett szokás nem magyar hagyomány stb. De sokan vagyunk akik nem ünnepként tekintünk erre a napra hanem egy alkalomra amikor köszönetet lehet mondani a másiknak. Egy gesztus vagy egy kis elismerés vagy valami más a szivük vágya ezen a napon. Nem kell drága ajándék sokszor nagyon sokszor elegendő lenne egy masszás kellemes zene mellett vagy kockulás helyett társasjáték vagy épp a kedvenc tankos romantikus csöpögős filmünk közös megtekintése. Ilyen egyszerű. Szóval egy történetet szeretnék megosztani veletek ami már nem most történt de attól még mosolyt csalhat egy két arcra. … Valentin nap volt. Péntek. Szabadnapot kaptam bár legszívesebben dolgoztam volna hogy ne kelljen gondolnom az egyedül töltött percekre. Hát mindegy így alakul, kitaláltam nem töltöm a négy fal között ezt a napot elmegyek a közeli városba a bevásárlóközpontba és mint egy tipikus csaj elütöm az időt. Nem feltétlenül pénz költéssel de ki tudja hátha meglátok valamit. Mindig így kezdődik, tudom. Kedvenc időjárásom volt csak hogy kevésbé legyek letört. Hatalmas pelyhekben esett a hó. Nem akartam így autóba ülni, mire kiásom a kocsit a hó alól majd ha végeztem a vásárlással megint ehhez most nem lett volna kedvem. Inkább busszal mentem. Elég jó a tömegközlekedés attól függetlenül hogy egy hegy tetején csücsülök. Szerencsére nem kell sokat sétálni a központig ahol a pláza is van. Mindent végigjártam amit csak lehetett, vettem ezt azt, apróságokat majd a végére hagytam az élelmiszer részét a dolgoknak nem akartam egész nap magammal cipelni azt amit ott veszek. Épp a bevásárlókocsik felé vettem az irányt mert ráérek ugye tologálni a kocsit amikor egyszer csak oldalról valami nekem jött. Óriási fájdalmat éreztem. Felnéztem és egy nálam kicsit idősebb férfit láttam aggódó tekintete elárulta hogy eléggé szörnyen festhetek. Hallottam ugyan h beszél hozzám de nem tudtam figyelni rá nem voltam észnél h gondolkodhassak rajta mit is mond nekem németül. Csak mondta megállás nélkül mennyire sajnálja és hogy nagyon fáj e azt hiszem ettől borult el az agyam de hát tudom nem tehet róla ő csak udvarias próbál lenni ha már megtörtént a baj. Majd nagy nehezen végre kiegyenesedtem, ránéztem, mondtam semmi baj jól vagyok ezt németül és hozzáfűztem az orrom alatt magyarul hogy de nem így kell ám udvarolni… Következő hideg zuhany a sráctól… Ő is megszólalt magyarul… Azt hittem rosszul hallok.Hallucinálok a bevásárlókocsitól való sérüléstől. Le kell ülnöm nem bírom tovább mondtam elcsukló hangon és odakísért a legközelebbi padhoz. Leültetett. Még kedvesebb lett velem. Ez annak volt köszönhető h kiderült én is magyar vagyok vagy látta rajtam h egyáltalán nem vagyok jól nem derült ki. Következett a bemutatkozás, erre normál esetben teljesen biztos vagyok h nem került volna sor: Balázs vagyok. Érdekesen néztem rá megint de hogy ne legyek illetlen hát és is bemutatkoztam: Sára. Amíg úgymond lábadoztam a padon beszélgettünk próbálta elterelni a figyelmem de attól még eléggé fájt. Elmesélte hogy ő is idekint dolgozik már jó pár szezon óta ahogyan én is. Főpincér egy nagyobb hotelban én meg említettem h egy kissebben recepciós. Naná h a sors az otthonuktól távol élő és dolgozó magyarokat összehozza. Normál esetben sosem találkoztunk volna lehet. Most ez így jött össze. Egy óra ücsörgés után megpróbáltam felállni szerettem volna hazamenni és az ágyban kipihenni ezt a szörnyű élményt. A lábra állás is nehezemre esett nemhogy a járás így Balázs felajánlotta hogy hazavisz mégis csak miatta vagyok ilyen állapotban. De maradjak még egy kicsit megkeresi a haverját akivel érkezett. Nem telt bele 5 perc vissza is jött a meglelt sráccal. Pár szóban elmesélte h miért is kell mennünk. A srác rám mosolygott majd Balázsra nézett és a fejét csóválta. Illendően bemutatkozott miközben a kezét nyújtotta h felsegítsen a padról. Bálintnak hívnak. Elkacagtam magam és boldog névnapot kívántam közben.Teljes képtelenség ekkora véletlen legyen h Bálint napon 2 magyar sráccal ilyen körülmények között találkozzak és az egyiket pontosan így is hívják. Besegítettek az autóba. Hazafelé csak bámultam ki az ablakon a hópelyheket figyeltem ahogyan hullanak és arra gondoltam h legközelebb ki sem mozdulok majd a szobából mert amilyen az én formám biztos h valami balszerencse ér ha nincs mellettem valaki aki figyelne rám. A szálláshoz érve Balázs még egyszer megkérdezte h ne vigyen e inkább orvoshoz. Sűrű nemjeim közepette a telefonszámom után is érdeklődött. Mert ha már igy alakult a későbbiekben érdekelné a hogylétem vagy esetleg valami tenne azért h kiengeszteljen. Úgy voltam vele h attól még h így sikerült megsántítania lehet jófej és okozhatunk egymásnak még kellemes perceket amikor épp nem dolgozunk.Elköszöntem és felmentem a szobámba. Nem volt alkalmam ott a helyszínen megnézni mi is lett a végeredménye az ütközésnek de amikor odahaza megláttam kicsordult a könnyem. Nem csodálom h ennyire fájt hiszen 30 cm hosszan kék és lila foltok kíséretében voltam feldagadva. Hidegvizes borogatást tettem rá majd lefeküdtem az ágyba. Nemsokára elnyomott az álom is. Este a telefonom csipogására riadtam. Balázs volt az. Sms-t írt. Tisztán emlékszem illetve soha nem fogom elfelejteni mit írt annyira cuki volt.” Tudom hogy nem ilyen Valentin napot képzeltél magadnak mint ahogyan én sem. Nagyon aggódom érted hisz láttam h eléggé kis törékeny vagy. Viszont örülök annak aki kitalálta a mondást : Minden rosszban van valami jó! Szeretnélek minél előbb meglátogatni hogy a saját szememmel lássam, rendben vagy-e.B.” Elmosolyodtam, és az járt a fejemben épp elég büntetés az amit most érez a történtek után. Ő az oka annak h ez a nap nem volt unalmas és szürke. Ugyan megfizettem az árát, de számomra megérte. Válaszoltam neki. Megírtam h a következő szabadnapom mikor lesz és akkor kiengesztelhet egy szelet tortával valamelyik közeli cukrászdában. Addig amig nem találkoztunk minden nap írt kérdezte hogy vagyok nem feledkezett meg rólam. Egy pillanatra sem. A munkatársaknak feltűnt h a kelleténél mosolygósabb vagyok. Egyébként sem lehet könnyen kihozni a sodromból de még az elégedetlenkedő vendégek és a rikácsoló hangon kiabáló főnökasszony sem tudta elvenni a kedvem. Az oldalam nagyon szépen gyógyult nem gátolt semmiben. Mintha meg sem történt volna. de mégis megtörtént mert volt valaki aki emlékeztetett rá. Mégpedig Balázs. Eljött a következő szabadnap. Az autó már a szállás előtt várt a megbeszélt időpontra. Láttam az arcán h ő is nagyon örül h újra láthat. Elindultunk. Nem kötöttem ki hova vigyen így nem is kérdeztem merre megyünk csak próbáltam minél többet megtudni róla. Ez neki is feltűnt h sokat kérdezek. Nem tartotta igazságosnak így azt a megoldást javasolta hogy egyet ő kérdez egyet én. A nagy kérdez felelek közben észrevettem hogy már az autópályán járunk. Ami nem éppen a közelünkben van. Kicsit megijedtem megfordult a fejemben h el akar rabolni. Így hát megkérdeztem hova visz : Egy különleges helyre. Majd megláttam a táblát, Svájci határ 50 km. Elcsendesedtem. Néztem a tájat, nem válaszoltam a feltett kérdésre sem. A valóságba az hozott vissza amikor a kezét a combomra tette, megsimogatott. Kimondhatatlanul jólesett és annyira megnyugtatott mintha mi sem történt volna folytattuk tovább az ismerkedést. Lassan meg is érkeztünk. Annyira hangulatos volt a kisváros ahol megálltunk amilyet még sosem láttam. Messziről éreztem az édes süteményillatot. Sétáltunk kicsit a hóban elgémberedtünk kicsit. A cukrászdában az ablak mellé ültünk mindketten kifelé néztünk miközben vagy 3 féle süteményt ettünk. A beszélgetést továbbra sem hagytuk abba. Ezt kóstold meg. Egy falat tortát tartott a villáján elém. Nagyon finom volt tényleg. Úgy éreztem mintha nem most találkoztunk volna. A harmónia olyan volt köztünk mintha már 10 éve együtt lennénk vagy ismernénk egymást. Nagyon sok mindent megtudtunk a másikról. A sütik elfogyasztása után alig bírtam megmozdulni úgy elteltem. Nevetett is rajtam mert a nadrágom övéből ki kellett engednem. Nem szoktam ilyen mennyiségű és minőségű süteményt fogyasztani,magyaráztam a helyzetet de felesleges volt .Majdnem 20 percet üldögéltünk még mire végre éreztem magamban annyi erőt hogy elinduljunk ki a friss levegőre. Sétáltunk kicsit a városban amikor egy parkhoz értünk. Nagyon szép volt, hatalmas fák és kicsit távolabb egy félig befagyott tavacska.Elmerengett ő is a látványban kizökkentés képpen gondoltam megviccelem. Gyúrtam egy hógolyót és megdobtam. Rám nézett és azt mondta. Most akkor fuss ha kedves az életed. Azt hittem hülyéskedik.De láttam az arcán h teljesen komolyan gondolja.Eléggé rátapinthattam arra a pontra ahol elgurul a gyógyszere. Elkezdett futni felém. Leesett h mit is jelent ez a számomra. Próbáltam menekülni előle a hóban de hát tele pocakkal a picike kis lábaimmal esélytelen , nem jutottam messzire. Elestem. Ne bánts kiáltottam. A kezem a fejem fölé emeltem h az arcomat védjem. Megint csak nevetett rajtam és a kezét nyújtotta hogy felsegítsen.Társ lett volna a bohóckodásomba ha nem veszem ennyire komolyan.De hát megrémültem nem ismerjük még ennyire jól egymás határait. A szemébe néztem, magához húzott és gyengéden megcsókolt. Ott álltunk a park közepén a hóesésben csak ő és én . Még az idő is megállt egy pillanatra úgy éreztem és azt kívántam h ennek soha ne legyen vége. Kézen fogva visszasétáltunk az autóhoz. A hazafelé úton csak néztem őt. Ahogyan vezet és figyel, koncentrál. Csodálatos nap volt. Megfordult a fejembe tudom az embernek nem szabad lebecsülnie magát de normál esetbe egy ilyen srác szóba sem állt volna velem. Persze nem panaszkodhatom én sem . Később láttam képeket a volt barátnőiről ami ezt a tényt bebizonyította számomra. De nem zavart hisz most velem volt. Ezt a napot senki sem vehette el tőlem. És igen ettől a naptól fogva az összes szabadidőnket együtt töltöttük. Néha mint két kamasz úgy voltunk néha meg mint az öreg házasok. De soha nem unatkoztunk. Egymás részei lettünk. Gyorsan megszoktuk egymást. A szezon végeztével nekem hamarabb lejárt a szerződésem mint neki. Már összepakoltam és az utolsó napot töltöttük együtt a hazaindulásom előtt. Neki még volt hátra 1 hónap a szünet előtt. Búcsúzáskor teljesen olyan volt mintha örökre kellett volna elválnunk egymástól. Pedig csak 1 hónap és otthon majd újra együtt lehetünk. Már a költözés gondolata is felmerült köztünk amitől elviselhetőbb volt az egész távollét.De el kellett indulnom hazafelé otthagyva a részemet a messzi Ausztriában…
Nekem is, nekem is, Nagyon tetszett! Olyan szépen siklik a történeted! <3 Számomra egyetlen apróság hiányzott, se ez nem is a tartalmát érinti, nekem jobban esett volna, a párbeszédeket, vagy kimondott szavakat és mondatokat valahogy elkülönítve olvasni. Akár gondolatjellel, dőlt betűsen, vagy macskakörömmel. Mindegy, azt hiszem így még közelebbről lehetne hallani a szereplőket.
Az elején a bevezetés kissé promósra sikeredett, de valójában föl kellett az előzményt valahogyan vezetned, a cselekmény síkjára emelned.
A tárgyalásban a Story végig lebilincselően rabul ejtett, s lázos-izgalommal faltam a soraidat. Tetszik a ,,Sváda", mellyel nem gyengén rendelkezel, valamint az igaz történet varázsa és megtörténtsége, bár e novellikus-gyöngyszem, csiszolatlan fikcióként is megállaná helyét.
Most zárom soraimat azon okból, miként leküzdhetetlen vágyat érezek a II.- epizód késsel, s villával vala elfogyasztására!
Tenger-mély tisztelettel, Lackó. 2014.01.13. 8:07
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
