A béka búcsúja Belvárosi aszfalton kiterítve fekszik élettelen Béka testem Alul maradtam az éjszakai harcban Bevallom, vesztettem Legyőzött az erősebb. Ilyenkor egy béka Mit tehetne, meghajol előtte. A sors úgy döntött, hogy földi létét befejezte. Szét vagyok cincálva apró darabokra. Manapság ez már a béka sorsa. Legjobban az döbbent meg ezen a hajnalon Amit a legfejlettebb lény, az ember viselkedésében tapasztalok. Siető, vagy akár tétova léptek Még tovább tapossák az oszló testem. Diadalmas mosoly, győzelmi kézjelek. Hurrá… Legyőztétek a gyengébbet. Büszke vállveregetés és sikeres nap kezdet. Meg volt a napi jó cselekedet. Ó, emberek, mi van Veletek? Tanultnak, bölcsnek és okosnak Tartanak Benneteket, de jól esik lelketeknek Még taposni az élettelen testet. Szívetek helyén kődarab! Miért bántjátok az állatokat? Nekünk is van lelkünk, úgy, mint Nektek Hát ne bántsatok bennünket! A lélek szól most hozzátok: Szeressetek minden élőlényt a világon: És soha ne bántsátok Őket! Ha csak egy szívet is elért búcsúszavam, Már nem volt hiába való dolog békának születnem. Egész életemben arra vártam, hogy egyszer Gyengéd kezetek megsimogat engem. Királyfivá nem váltam volna ezáltal De sokkal boldogabb lettem volna. Erősebben mentem volna az éjszakai harcba És talán még most is az élő béka szólna. Itt hagyom piciny béka fiam. Adjátok Neki azt a szeretetet, mit én Kaphattam volna Tőletek. Neveljetek bátor, erős békát, s ne Feledjétek apja szavát. A szívetekben lévő kövekből építsetek hegyeket. A kő helyére pedig tegyetek szeretetet. ISTEN VELETEK!
