A párommal szerettünk volna néhány szál virágot az édesanyja sírjára 2014-nyarán kivinni. Aki már néhány éve nyugszik a Kisvejkei temetőbe. A templom felől szerettünk volna a földúton kimenni. Sajnos a faluszélétől vissza kellett fordulni, mert megijedtünk egy nagytestű harci kutyától. Aki már messziről támadóan ugatott egy bekerítetlen ház udvarából bennünket. A nagykutya egy gyenge vékony láncra volt megkötve,féltünk,hogy elszakítja a láncot és szétszaggat minket. A kutya ugatására a házból senki sem nézett ki, így messzebbről visszafordultunk nem akartuk,hogy a kutya martalékává váljunk. Elindultunk egy másik irányból a temetőbe a kövesútról amely Závod irányába vezet. Mit ad isten, ott is az utolsó bekerítetlen ház udvarából utánunk iramló kutyák támadása riasztott meg bennünket. Féltünk tovább menni megálltunk, egy fiatal asszony segítségébe bíztunk, aki gyerekkocsival jött és kislányával. A hölgy láttára a fekete kutya félre ment az út másik oldalára, de alig haladtuk meg a kutyát azonnal utánunk futott ugatva. Ingerelte az utolsó bekerítetlen ház udvarába szabadon lévő farkashoz hasonló nagytestű kutyákat. Amelyek ugatása nagyon megijesztett bennünket. A temető látogatásból keserű siralmas délutánunk lett.
Megkérek minden Kisvejkei illetékes vezetőt, és kutya tulajdonost tegyenek meg mindent azért, hogy az emberek,gyerekek békében,biztonságba tudjanak az utcákon járni, A hozzá tartozók halottjaikat ne féljenek a kóborló kutyáktól a temetőbe meglátogatni. Továbbá akinek nincs kerítése és kutyát tart, becsületesen egy vastag erős láncra kösse meg, nem engedje ki az utcára. Azért az még is felháborító és tűrhetetlen,hogy az ember lassan már nem mer kimenni az utcára a kóbor hamis kutyáktól. Mert minden utcán, még a fő utcán is a kóbor csavargó kutyák állják el az útját. Megkérem a Kisvejke falu illetékes vezetőit és a Tolna megyei Kormányhivatal illetékes vezetőit,hogy a kóbor kutyáktól tisztítsák meg az utcákat. Kisvejkén és minden településen. Addig míg valakit szét nem marcangolnak.
