| Statisztika |
Online összesen: 6 Vendégek: 6 Felhasználók: 0 |
|
Izzó szenved éjjel
Élt egyszer, jó régen, egy vén öregember.
Tudom, sablonos már, de szakálla volt kender.
Én még ifjú voltam, és bizony megtévedtem!
Az egyik főméltóság lányát megszerettem.
Beteljesült álmom, s enyém lett a leány.
Előtte órákig verseltem teraszán.
Júliának hívták, de ez most mellékes;
létrám közben elvitte egy túlbuzgó kellékes.
Így, mikor az ablakon könnyedén kiléptem,
hirtelen az orromban éreztem a térdem.
Ekképp történhetett, hogy elkapott az apa,
és jól jött volna hirtelen egy váltás alsógatya.
Fogtak a poroszlók, és tömlöcbe vetettek,
az öregember mellé -láncon- odatettek.
Álmában motyogott, én meg kihallgattam,
mivel mellőle el nem inalhattam.
- Hányszor mondtam már, te ökör, te!
Ez az izzó, az meg a villanykörte!
Néztem rá rémülten, mint boszorkány a tűzre;
vagy mint szűz leány, ki hangyabolyra ült le.
Hirtelen felordít álmában az öreg,
esküszöm, kirázott ott rögtön a hideg.
- Az időgép! Az időgép! - szólt izzó szenvedéllyel.
A keze belém mart, vagy az már a kétely?
Szegény bolond ez, vagy egy nagy mágus?
Esetleg egy kínai tűzijáték árus?
Egy szó égett belém, miként a métely;
mi az az izzó, mivel szenved éjjel?
|
| Kategória: Humor | Hozzáadta:: sirtelen (2015-05-05)
|
| Megtekintések száma: 596
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
|
