Sóvárgom egy csepp vér után.Nem bírom már tovább.Vérre éhezem.Szörnyeteg vagyok.Nem saját akaratomból lettem az.Be vagyok zárva börtönömbe.Egy vámpír testében rekedtem.Ép lélek,egy szörnyeteg testében,vérszomjas ösztönökkel.Ki akarok jutni innen.Miért kellett így végeznem?!Miért tette tönkre az életemet?!Miért gyilkolt meg?!Utolsó csepp véremet is kiszipolyozta élettelen testemből.Átlagos lány voltam,átlagos élettel.Álmokkal és nagyratörő vágyakkal,de most egy csapásra minden szertefoszlott.Már csak egy gyilkoló gép vagyok,hullafehér bőrrel,szív nélkül,hatalmas vámpír fogakkal.A lelkem hiába ép,ha a testem vért akar,mert vér nélkül elporladok.Hamuvá égek.Láng nyelvekkel hamvaszt el a belső tűz,mely bennem ég s'mint a gyertya lángja, mely csonkig égett már,kihuny a fényem mindörökre.
Hirtelen megpillantom őt.Fényes dús haját, mely vállára omlik,lágyan fújja az esti szellő.Sosem láttam még ilyen szép kék szemeket.Úgy érzem eltudnék veszni bennük.Rám néz,szinte hipnotizál a tekintetével.Ő a szőke herceg,ebben biztos vagyok.Nem láttam még ennyire szép férfit.Egy másik életben tudom,hogy boldogok lehetnénk együtt.Hiába tetszik,meg kell tennem,muszáj meggyilkolnom őt,különben én pusztulok el,borzalmas kínok között.így hát nem tehetek mást,bár könnyekkel az arcomon,de rávetem magam és a tépőfogaimmal elkezdem marcangolni a torkát.Sosem felejtem el riadt tekintetét,örökre az emlékezetembe vésődött az utolsó fájdalmas pillantás,de finom-édes vére kárpótol mindenért melyet mohón szürcsölök.Köszönöm te csodalény,hogy,megmentettél engem.Nélküled az örökévalóság poklában szenvedhetnék mindörökre.Egyetlen csepp véreddel megváltottál ettől.De most újult erővel folytatnom kell a vadászatot.Ártatlan emberek életét kell kioltanom,hogy tápláljam magam és ez már örökre így lesz.Inkább ők haljanak,mint én.
