Egy fárasztó munkanap után nem vágytam másra,csak arra,hogy hazamehessek és vegyek egy kellemes forró,illatos fürdőt.Már csak egyedül én tartózkodtam az irodaházban,a többiek már mind hazamentek.Szokás szerint túlóráztam.Odakint már sötét volt,leszállt az éj.Elindultam a folyosón a lift irányába.Egyszercsak valamilyen zajt hallottam a hátam mögül.Hátra fordultam,hogy megnézzem mi volt az,de nem láttam semmit.Így hát tovább indultam.Éreztem egy hideg fuvallatot és surrogó hangot hallottam.Megint hátra fordultam és a folyosó végén,a félhomályban észrevettem egy furcsa emberi alakot.Elkezdtem rohanni,ahogy csak bírtam.De nagyon hamar kifulladtam ezért elbújtam egy kiszögellésben.A hang megszűnt,már csak a csend maradt,azt hittem elment aki üldözött.De a következő pillanatban előttem volt.Lehajolt hozzám és csak nézett,a hatalmas rikító kék szemeivel,olyan érzésem volt mintha belém látna,a lelkemig hatolt velük.Furcsa szorítást éreztem a gyomromban.Nem tudtam mi volt ő,de,hogy nem volt ember,abban biztos voltam.Talán szellem lehetett.Felém nyúlt sápadt,hosszú kezeivel és megfogta az állam.A szemembe nézett,szinte hipnotizált a tekintetével.Megcsókolt.De nem átlagos csók volt.Olyan érzés volt mintha kiszívta volna a lelkem,elhagyott minden életerőm.Összeszorította a torkom,nem kaptam levegőt.Ki akart tépni belőlem valamit.Kiszipolyozott belőlem mindent,ami élővé tett,amitől ember voltam,azt mind elvette.Elengedett.Elégedetten,vigyorral az arcán bámult rám,furcsán méregetett. -Miért én?Kérdeztem tőle. -Mit tettél velem? Nem válaszolt,csak tovább bámult és közben kinyitotta a száját.Nem láttam benne mást,csak a nagy űrt és sötétséget.Hangosan nevetett.Újra megcsókolt.Ezúttal pokoli fájdalom járta át a testem és éreztem,ahogy kitépi a lelkemet a testemből.Tudatában voltam annak,hogy megsemmisülök.Lepergett előttem életem filmje,az összes jó és rossz emlékem.A fájdalom már az elviselhetetlenségig fokozódott.Könyörögtem magamban,hogy legyen vége.A következő pillanatban elhúzódott tőlem.Nem éreztem mást,csak a nagy ürességet.Nem voltak emlékeim,nem volt már semmim.Mindenkinek kitörlődtem az emlékezetéből.Én sem voltam már más,csak a nagy semmi.Átlátszó voltam.A padló felett lebegtem és tudtam,hogy mindjárt végérvényesen el fogok tűnni,örökre megszűnök létezni.Sikítást hallottam,oda néztem és megláttam,hogy ő sikít, ijesztő,semmihez sem hasonlítható hangon.A következő pillanatban a lény eltűnt, felszívódott és vele együtt én is.
