Alig múltam tizenöt éves, amikor elköltöztünk Tennessee államba. Apán ott nőtt fel egy farmon. Ezért úgy határozott, hogy visszamegyünk, mert sokkal jobb lesz nekem és a testvéreimnek. Egy kétszintes, faépítésű házba költöztünk, melyben hét szoba volt. Nyolcan voltunk testvérek, ezért osztoznunk kellett.

Minden remekül ment egy éven keresztül. Akkor kezdődtek ugyanis azok a megmagyarázhatatlan események, melyek megváltoztatták családunk életét. Egyik éjszaka a tizenkét éves húgom kiabálása töltötte be az egész házat. A szüleim riadtan szaladtak a szobájába. Mikor odaértek, Lili a sarokban ülve zokogott. Azt mondta, hogy valaki elkezdte cibálni a haját, majd pofonvágta. A szüleim nem értették, hogy mi történt. Engem és minden testvéremet kikérdeztek, hogy mi voltunk-e azok, de senki nem vállalta fel, hogy bántotta volna Lilit.

Másnap, amikor takarítottam a szobámat a szekrény mögül kaparászó hangot véltem hallani. Arra gondoltam, hogy valami rágcsáló lehet. Mikor a szekrényhez léptem a kaparászás abbamaradt. Ettől függetlenül benéztem a háta mögé, de nem láttam ott semmit. Úgy két lépést tehettem meg, amikor ismét meghallottam azt a kaparászó hangot. Ekkor már négykézlábra ereszkedtem, hogy benézzek a bútor alá, de akárhogy is fürkésztem, nem láttam semmit. Abban a pillanatban a szoba ablaka úgy csapódott ki, mintha a huzat vágta volna ki, de odakint szélcsend volt. Megrémültem. Kiszaladtam a szobából egyenesen az ebédlőbe, ahol anyám az asztalt terítette. Elmondtam neki, hogy mi történt, de nem akarta elhinni nekem, hogy szélcsendben olyan erővel képes kivágódni az ablak, hogy kitörjön belőle az üveg.

Ezután napokig nem történt semmi. Ámde a kíváncsiság hajtott.

Ismét éjszaka volt, amikor Lili üvöltésére riadtunk fel. A húgom a sarokban ült, arcát a tenyerébe temette, és egy piros tenyérnyom volt az arcán. A szobája úgy nézett ki, mintha egy forgószél csapott volna le. A szüleim egyre inkább kétségbe voltak esve, hogy mi történhetett a húgommal, ezért másnap orvoshoz vitték, aki azt javasolta, hogy forduljanak egy pszichológushoz, mert Lili problémája inkább szellemi eredetű.

Amikor a szüleim hazaértek meghallották a kaparászó hangot a nappaliban. Apám bement, hogy megnézze, mi lehet az, de nem talált semmit. Ekkor bekapcsolt a rádió, és valami érthetetlen, vinnyogó hangot hallatott. Apám lekapcsolta, majd az emeltről hallottunk lépteket, melyek alatt hangosan nyikorgott a padló. Mindannyian lent voltunk a nappaliban. Apám a kandallóhoz lépett és felkapott egy piszkavasat, majd elindult felfelé a lépcsőn. Ekkor olyan hangot hallottunk, mintha éppen valakit fojtogatnának. Végül minden elcsendesedett.

A szüleim idegesek voltak a történtek után, és nem tudták, hogy mitévők legyünk. Megparancsolták, hogy mostantól mindig kettesével kell lennünk, egészen addig, még rá nem jönnek, hogy mi folyik a házban.

Éjszaka rettegve feküdtünk le Sam bátyámmal aludni. Ő azt mondta, hogy hallotta, amint a szüleink valami boszorkányról beszélnek. Próbáltunk aludni, de mintha valaki kavicsokkal kezdett volna el dobálni minket. Az ágy alá menekültünk, miközben Samnak és nekem is csorgott a vér az arcunkról. Mindenfelől kaparászást hallottunk, láttuk, amint megmozdulnak a bútorok. Az ágy is lassan elmozdult a jelenlegi helyéről. Olyan volt, mintha életre kell volna a szobában minden. Az ajtóhoz futottunk, de nem tudtuk kinyitni. Éles vihogást visszhangzott minden felől. Rettegés ülte meg a szívünket. Kiabáltunk. Hallottunk, amint a szüleink próbálják kinyitni az ajtót, de mindhiába. Apám megpróbálta berúgni, de nem sikerült neki. Végül úgy döntöttünk, hogy kimászunk az ablakon. Én másztam először: Kiléptem a párkányra, majd az ereszcsatornába kapaszkodva leereszkedtem. Sam azonnal követett, de amikor az ereszhez lépett, valamit láttam az ablakban megjelenni. Mintha egy nő lett volna. Csak azt láttam, hogy Sam felé nyúlt, és letaszította a párkányról.

A bátyám mozdulatlanul feküdt a földön. A nevét kiabáltam, de nem reagált. Végül az eresz nem bírta a megterhelést, és kiszakadt a helyéről. Én is a földön találtam magam, de nem estem akkorát, mint Sam.

Az ablakból láttam, hogy bent villognak a lámpák. Hallottam, amint a bútorok mozognak és a testvéreim kiabálnak. Sam még mindig nem mozdult. A bejárati ajtóhoz siettem, de az sem nyílt. A sufniba szaladtam, ahol megragadtam egy baltát. Visszaérve minden félelmem az ajtóra koncentrálódott. Betörtem. Beszaladtam, és láttam, hogy a többiek a nappaliban vannak. Kiabáltam nekik, hogy menjenek ki az ajtón, de azok a földöntúli sikolyok elnyomták a hangom. Mutogattam, hogy menjenek a bejárat felé. A testvéreim egyesével kimentek, akiket anyám követet karjaiban tartva a zokogó Lilit.

Apám a lépcsőfeljáróban volt. Odasiettem, hogy jöjjön le, de nem tudott megmozdulni. Mutogatta, hogy menjek ki a házból, de nem hagyhattam ott. Elindultam fel, hogy segítsek neki, mikor láttam, hogy lezuhan a lépcsőn. Megsérült, de nem volt komoly baja. Felsegítettem, de ő összerogyott. A gyomrát markolászta. Éles fájdalom gyötörte. Rám nézett. Szemei vörösek voltak, és véreset könnyezett. Mondta, hogy meneküljek, hagyjam el a házat, de nem engedelmeskedtem neki. Életemben először ellenszegültem az utasításának. Megpróbáltam kivonszolni a házból, de valami nem engedte. A tányérok, a poharak az evőeszközök, minden körülöttünk repkedett, és csapódtak a falnak. Az üvegszilánkok megvágták az arcom. Apám rángatózni kezdett. Néhány perc megpróbáltatás után a teste elernyedt. Kivonszoltam a házból, de nem volt magánál. Soha többet nem ébredt fel.

Ezután nem történt semmi. Anyám el szerette volna hagyni azt a megátkozott házat, de nem volt elég pénzünk a költözéshez. A történésnek híre ment, és számos boszorkányvadász és szelleműző fordult meg nálunk, de egyikük sem talált semmi szokatlant.

Ahogy teltek az évek, lassan minden testvérem elhagyta a házat. Én apám örökébe léptem. Van négy szép gyermekem; két lány és két fiú. Most negyvenéves vagyok, pontosan annyi, mint apám volt, amikor kómába esett. A rettegés pedig ismét kezdetét vette.