A hangok a fejemben,már az őrület szélére taszítottak. -Ölj! -Nem akarok! -Gyerünk öld meg! -Kínozd meg! -Tépd le a fejét,vágd ki a nyelvét! -Nem akarom!Én nem vagyok rossz ember! -Nem vagyok gyilkos! -Hagyjatok békén!Elég legyen már,nem bírom tovább! -Öld meg és békén hagyunk! -Gyerünk!Pusztítsd el! A műtő asztalon fekvő,leláncolt ártatlan áldozatomra pillantottam.Nem akartam megtenni,nem akartam bántani,de a hangok a fejemben nem hagytak békén.Egyfolytában terrorizáltak,arra utasítottak,sőt megparancsolták,hogy kínozzam és öljem meg.Nem akartam mást,csak megszabadulni tőlük.Így hát odaléptem az ágyhoz.A kezembe vettem egy szikét és felvágtam a hasát hosszanti irányban.Ő persze ordított,ezért kivágtam a nyelvét,mert idegesített az ordítása. -Most boldogok vagytok?!Kiáltottam. -Most már békén hagytok végre,elegem van belőletek! -Nem! -Látszik,hogy nem értesz hozzá!Majd mi megmutatjuk hogy kell ezt csinálni. Ott állt előttem,teljes valójában,démoni alakjában. Oda lépett az ágyhoz.Fogott egy ollót és kiszúrta a szemeit. Utána egy kampóval átszúrta a lábait és addig húzta őket,ameddig le nem szakadtak.A kínzás végeztével pedig kitépte a beleit és ezzel véget vetett a szenvedéseinek. Hatalmas torz vigyorra húzta ajkait.Elindult felém.Nem tudtam mitévő legyek,egy démonnal szemben tehetetlennek éreztem magam. Odaért hozzám.A háta mögé nyúlt.Elővett egy fűrészt. -Nem válsz a hasznomra többé,most te következel.Találkozunk a pokolban.Suttogta.Beindította a láncfűrészt és ketté fűrészelt vele.
