Egy ruhákkal teli gardróbban vagyok. Nem tudom, hogy kerültem ide. Sötét van. Csak az ajtó alján lévő rácson szűrődik be egy kis fény, ami egy gyertyától származik a szemben lévő éjjeliszekrényről. Félek. Hirtelen zajt hallok.
– Ki az? – kérdezem, de nem felel senki.
Furcsa árnyat látok a lyukon keresztül. Rettegek. Képtelen vagyok kinyitni az ajtót és szembeszállni vele. Nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az. Mi van ha éppen engem akar? Nem kockáztatok, inkább itt maradok összekuporodva a rongyok között. Ez a hely védelmet nyújt nekem, elbújtat. Látom, hogy az a valami közeledik.
– Menj innen! – kiabálom neki hasztalanul.
Még mindig felém jön.
– Kérlek, hagyj békén. – könyörgök neki.
Nincs hová menekülnöm. A korábban menedéket nyújtó hely a saját csapdámmá vált. Úgy érzem, hogy most jött el az én időm. Itt a vég. Az ajtó kinyílik. Valaki áll ott, de nem látom tisztán. Becsukom a szemem és felkészülök a legrosszabbra.
szerintem teljesen jó kis novella, rövid, csattanóval a végén. Grat! @Peti - kicsit próbáld magad beleélni a helyzetbe. Gondolkodj el azon, hogy a férfi a szekrényben mit próbált átélni... ne félj elmélyedni egy egy fiktív karakter fiktív létében :)
